Az adó, 1921 (9. évfolyam, 1-10. szám)
1921 / 1. szám - A célok az új adónovellában
Benedek Sándor: A célok az úi adónovellában. )(A célok az új adónovellában. Irta: Benedek Sándor, a rn. kir. közigazgatási bíróság másodelnöke. A köztudatban élő felfogás, hogy a mi egyenes adórendszerünk tarthatatlan. Ha leszámítjuk is azokat az adónemeket, melyeket csak formai okokból és nem belső lényegüknél fogva sorozhatunk az egyenes adók közé (hadmentességi díj, szállítási adó, nyereményadó, vadászati és fegyveradó), ebben az adórendszerben még mindig 15 adónem vonulhat fel a legtarkább uniformisban. Sajnos, a politikai és közgazdasági viszonyok, valamint az állam elviselhetetlen terhe, mely megcsúfol minden adójogi elméletet, lehetetlenné teszi, hogy az új adórendszert sürgősen felépítsük. Ez a helyzet állott fenn a mult év elején is, amikor a pénzügyi kormányzatra az állami szükségleteken kívül a három éves adókivetési hátralék súlyos gondja nehezedett, tikkor foglalt tért és nyert jogosultságot az a megfontolás, hogy ha az új adórendszert ki nem építhetjük, legalább oly átmeneti törvényalkotásra van szükség, mely biztosítja a pénzügyi politika érdekeit, lehetővé teszi a hátralékos adókivetés mielőbbi lebonyolítását és eliminálja egyenes adótörvényeinkből a legkirívóbb jogelvi tévelygéseket. Ezek a közös célok hozták létre az új adónovellát, az 1920 : XX111. t.-cikket. Rövid úton megállapíthatjuk, hogy az új adónovella a pénzügyi politikai célt lehetőleg megvalósítja, legalább e tekintetben elment a ieiietőség legszélső határáig. Nyilvánvaló bizonyságul szolgál erre az a körülmény, hogy intézményesen kellett a törvényben gondoskodni arról, hogy a különböző adóemelések egészen fel ne emésszék az adóalany jövedelmét és hogy a jövedelemnek legalább 25%-a a mai, igazán nyomorúságos élet fentartására fenmaradjon. Ha az összes adóteher az adóalany jövedelmének 75%-át meghaladja, ebben az esetben a fél az állami, törvényhatósági és községi adók aránylagos törlését kérheti. A 112. §. szerint ez a kérelem az adóévet követő év végéig nyújtható be a kir. pénzügyigazgatósághoz (adófelügyelőhöz), másodfokon pedig a közigazgatási bizottság adóügyi bizottsága s legfelsőbb fokban a kir. közigazgatási bíróság határoz. Ez az utólagos adókiigazítási elv adórendszerünkben nem képez nóvumot, már az 1916 : XXXIV. t.-c. 7. §-ában is találunk hasonló intézkedést arra az esetre, ha a nyilvános számadásra kötelezett vállalat kereseti adója oly magas lenne, hogy e miatt a vállalat az 1911—1913. években fizetett osztalékok átlagának 90%-át, illetve 80%-át nem fizethetné. Ami az adónovella másik két célját illeti, ezekre vonatkozólag e lap 1920. évfolyamának 3. számában „A hátralékos adókivetés" cím alatt megjelent cikkemben bizonyos javaslatok és jogelvek foglaltatnak. Találunk ilyen javaslatokat és jogelveket ama gondosan 3