Az adó, 1921 (9. évfolyam, 1-10. szám)

1921 / 3. szám - A külföldi pénznemek és értékpapírok vagyonváltsága

Dr. Szászy György: A külföldi pénznemek és értékpapírok vagyonváltsága. földi értékpapírok után csak 50%-nál magasabb adósságot vesz figyelembe; e határt mi sem indokolná. Épp ily kevéssé volt érthető az a követelmény, hogy az adóssággal terhelt értéktömegnek kizárólag külföldi értékekből szabad állania. Eddig legalább nem tudtuk, hogy bün idegen részvénnyel egyidejűleg hadikölcsönkötvényt is vásárolni és azt hittük, az ellenséges államok papírjai legalább nem bántják, harapják egymást. A miniszter engedelmével ezután sem fogják. A cél szentesíti az eszközt, nyilván ezt mondja látnoki ihlettel Hegedűs Lóránt és engedjük meg, igaza is van. Nem szentesíti a javaslat törvényszerkesztési fogyatékosságait, az említetteken kívül a 33. §. IV. és a 34. §-ban a külföldi társaságok belföldi fiókjainak téves említését, miután ezeket már a 20. §. utolsóelőtti szakasza külön törvény keretébe utalta; a devizának és valutának fogalmi összetévesztését a 41. §-ban, stb., de igazolja a hozandó nagy áldozatokat a végső céh a pénz fedezetének feltöltése. Mert ennek az adónak nem az a célja, mint a többinek: hogy az állani bevételeit szaporítsa. Jóval több: hogy a pénzmennyiség lehető csekély mérvű csökkentése mellett annak fedezetét feltöltse, enyhén hozzon deflációt létre. Noha túlmegy a jelen dolgozat keretén, legyen szabad rámutatni arra a hasonlóságra, ami a vagyonváltság és a hadikölcsönök közt fennáll. Akkor is tudta az állam, hogy nem teremt új értékeket a szintén fedezet nélküli hadikölcsönkötvények kibocsátásával és propagálásával és nyilván előrelátta, hogy e kötvények legnagyobb részét ő lesz kénytelen a nyújtott magas lorribardelőlegek által kifizetni. De azáltal, hogy az előlegezésre benyújtott kötvényekért a lombardadósok személyükben is szavaT tosságot vállaltak, a bankjegyek adósa, az állam, adóstársakul nyerte jegyző polgárait és ily módon lényegesen javította pénzjegyeinek bonitását. Ugyanezt teszi most Hegedűs Lóránt, mikor vagyonváltság címén a váltságköteles adózók vagyonának egy részét beköveteli és ha nem képes azt kifizetni, fedezet ellenében ad nekik kölcsön ú.j pénzjegyeket. így az államnak az óriási bankjegytömeg által képviselt adósságával szemben az adófizetők ellentartozását létesíti és e betudás révén hatásosan csökkenti saját terheit. A különbség a két müvelet közt mindössze az, hogy most nyíltan megmondják nekünk: a váltságösszeget nem kapjuk vissza soha. Az út a hadikölcsöntől a vagyonváltságig elég nagy. Akkora mint Gorlicetől Trianonig. Még nem tudjuk, hogy fogják hívni a világtörténelem számunkra következő állomását, mely visszaadja azt, ami most elveszett. De az út, melyen Hegedűs Lóránt elindult, úgy érezzük jó. Az eszköz jó és a kéz, mely tartja, hivatott. Tizedrész annyi leleményességet és kíméletet a keresztülvitelben, mint amennyi hazaszeretetet a vállalkozásban és a tervezésben láttunk: és Magyarországot a poklok kapui sem dönthetik meg. 86 3-4. SZ.