Az adó, 1921 (9. évfolyam, 1-10. szám)
1921 / 3. szám - A betétváltság
Dr. Proszvitnmer Béla: A betétváltsúg. országon üzlettelepük vagy fiókjuk van (j). Az (i) és (j) pont alatt felsorolt esetekben azonban a külföldi követségek által igazolt méltányos körülmények alapján a miniszter a Pénzügyi Tanács meghallgatásával kivételeket tehet. Végül a felszámolás alatt álló anyaghivataloknak és egyéb hasonló jellegű szerveknek betétei, folyószámlakövetelései és letétéi, feltéve, hogy a Pénzügyi Tanács ezeknek a mentességét esetről-esetre megállapítja. Amint ebből a felsorolásból látni-lehet, a mentességek minden rendszer nélkül, ötletszerűen állapíttattak meg, amint éppen az illető érdekeltségeknek sikerült panaszaikat idejekorán a pénzügyminiszterhez eljuttatni, aki azután a zárolást az illető kategóriára különböző pótrendeleteivel feloldotta, a zároló rendeletekből pedig a törvényjavaslatba átvette azt, amit éppen jónak látott. Nagyban és egészben azonban ezeket a mentességeket kifogásolni alig lehet, inkább még egyes pontok tágabb fogalmazását kellene kívánatosnak mondani. így semmi értelme nincs, hogy az a) pont e mentességet csak a záloglevél, illetőleg községi kölcsönök még fel nem vett részeire korlátozza, mert ugyanaz a legis ratio szólana más kölcsönök, pl. folyószámla-, váltókölcsönök még fel nem vett, de folyószámlán jóvá írt részeinek mentesítése mellett is. Persze a kompenzáció fentebb említett elvének világos kifejezésre juttatása mellett ez a szakasz egészben tárgí'talan volna. A b) pontban a közszolgálati alkalmazottak részére nyújtott előnyt ki kellene terjeszteni magánalkalmazottakra is, mert semmi értelme sincs, hogy pl. vasúti alkalmazottak, bányászok és hasonlók beszerzési csoportjai a kedvezményben ne részesedjenek. Általában a pénzügyminisztériumban a magánalkalmazottak pénzügyi helyzetéről úgy látszik, kissé túljó a vélemény, úgy, hogy ezeket semmiféle könnyítésben részesíteni soha sem szokták. Meg lehet itt még említeni a c) pontban szabályozott akkreditívek kérdését is, amely pénzintézeti körök véleménye szerint részben kissé szűkkeblűén, részben nem elég szabatosan van megoldva. A szakasz szerint a mentesség megilleti azokat a betéteket, folyó.számlakóveteléseket és letéteket, amelyeket 1920. évi december 19-ike előtt valamely pénzintézethez érkezett és ennek részéről ugyancsak ezen időpont előtt írásban kifejezetten elfogadott megbízás folytán harmadik személynek kell kifizetni. A megszorítások a visszaéléseket kívánják kizárni, de kétségtelenül sok méltánytalanságot fognak okozni, a nélkül, hogy minden visszaélést lehetetlenné tennének. Teljesen tisztázatlan továbbá ebben az összetüg- , gésben az értékpapírok tőzsdei eladása, illetőleg megvétele kapcsán keletkező azon folyószámlakövetelések kérdése, amelyek azáltal állanak elő, hogy a 'tőzsdei leszámoló rend következtében az a vétel, illetve eladás a szóbanforgó forduló nap előtt, a szállítás pedig az után történik. Az egyes pénzintézeteknél dívó könyvelési rendszertől függ, hogy valamely megbízó javára mutatkozik-e folyószámlakövetelés, vagy sem, ami talán az egyenletes adóztatásnak még sem lehet biztos alapja. Minthogy a közelmúlt időkben 3—4. sz. 71
