Az adó, 1920 (8. évfolyam, 1-10. szám)

1920 / 3-4. szám - A hátralékos adókivetés

Benedek Sándor: A hátralékos adókivetés. kivonatban leközlöm itt azokat az alapelveket, amelyekben együtt megállapodtunk. Ezek : 1. Az 1918., 1919. és 1920. évi adókivetés egyszerre történjék, egy határozatba foglaltassák s az adókivetést elsőfokon ne az adókivető bizottság, hanem a pénzügyigazgatóság (fővárosi adófelügyelő) eszközölje. 2. A jövedelemadó és a III. osztálya kereseti adó közötti kapcsolat állíttassék helyre, amint azt az 1909. évi X. t.-cikk 37. §-ának első bekezdése rendeli. 3. Az alanyi adókra vonatkozó alaptörvények meghagyassanak s az 1909. év óta alkotott novellák egy novellába csoportosíttassanak. 4. Mind a három évi adókivetésre lehetőleg ugyanazon jogszabályok alkalmaztassanak, visszaható erővel ott, ahol szükséges és lehetséges. 5. Az eddigiekhez hasonló végrehajtási utasításokra, melyek a törvénynek jól vagy rosszul szövegezett másodlatai, nincs szükség. 6. Mindazok a jogszabályok hatályon kívül helyezendők, melyek megengedik, hogy a jogi alapon jogerőssé vált alanji adók jövedelemcsökkenés címén, vagy méltányossági alapon újból vita tárgyát képezhessék. 7. Módosítani kell a jövedelemadóról szóló alaptörvénynek, az 1909. évi X. t.-cikknek 11. §-át és pontosan megállapítani az adó alá eső jövedelem időbeli határait. 8. A sorsjegynyeremények adókötelezettségét törvénnyel kell eldönteni. 9. Az adóbevallás elmulasztásának büntetőjogi következményeit szigorítani szükséges, a bírságösszegeket pedig lehetőleg azonos kulcs szerint kiróni kívánatos. Ezeknek az alapelveknek bővebb megvilágítása és magyarázata képezi e szerény cikk feladatát. Ad 1. Hogy az 1918. és 1919. évi hátralékos adókivetés az 1920. folyó évi kivetéssel együtt és egyszerre történjék, ennek az előnye az időnyerés szempontjából kétségtelen. Nem kell három eljárást lefolytatni, amely hosszadalmasabb és költségesebb is lenne. Ezáltal az adózó feleket is sok fáradságtól és időveszteségtől kímélnénk meg. Ezzel fogalmi kapcsolatban van az a javaslat, hogy az adókivetést első fokban ne az adókivető bizottság, hanem a pénzügyigazgatóság (adöfelügyelő) eszközölje. Kétségtelen, hogy ily módon sokkal rövidebb idő alatt megtörténhetik az adókivetés. Nem kellene adókivető bizottságokat alakítani, tárgyalásokat kitűzni. Az adózó felek hónapokkal előbb értesülhetnének az adókivetés eredményéről. A nyilvános számadásra kötelezett vállalatok keresett adójára nézve már ma is az a jogállapot, hogy azt első fokon a pénzügyigazgatóság veti ki, pedig az erre vonatkozó törvények 66 3—4. SZ.