Az adó, 1920 (8. évfolyam, 1-10. szám)

1920 / 1-2. szám - Uj adójavaslatok Németországban

Jögg vákorlat. Igaz ugyan, hogy a fent idézett törvényszakasz csak a behajthatatlan követelések levonását engedi meg, a lényeg azonban nem az, hogy a követelés leírása mily címen történik meg, hanem az. hogy a leírás tényleg megtörténjék. És pedig megtörténjék azért, mert azt az adóstól a vállalat nem tudja behajtani Más elbírálás alá esik az, ha a vállalat a kétes követelések fedezésére nyereségének eg3 részét ideiglenesen elvonja, vagyis a kétes követelések fedezésére külön tartalékalapot alkot; Ilyen esetben a tartalékalapba helyezett összeg levonását a törvény nem engedi meg. Ha azonban azok közül a követelések közül, amelynek fedezetére a tartalékalapot létesítették, egyes követelés időközben tényleg behajthatatlanná válik és az ily módon előállott veszteséget a tartalékalapból fedezik, az ily módon tényleg leírt követelés az id. törvény 17. §. 16. pontja értelmében a nyereségből levonandó. Ebben az esetben azonban nem a kétes követelések tartalékalapjába helyezett összegekről, hanem valósággal leírt, tehát a leírással már a vállalat közgyűlése által behajthatatlannak elfogadott követelésekről van szó s így ezeknek a levonását megtagadni nem lehet. (Közig, bíróság 29.857/918. sz.) Társulati kereseti adó. 1916 : XXIX. 4. §. IV 20. A háború által okozott károk pótlására tartalékalapba helyezett összegeket a társulati kereseti adó alapjából levonni nem szabad. Indokok: A panaszos részvénytársaság az erdélyi román betörés által okozott károk pótlására az 1916. évi nyereségből 140.000 K-t külön tartalékalapba helyezett. Ennek a tartalékalapnak az 1916. évi XXIX. t.-c. végrehajtása tárgyában kiadott 144.00O/916. sz. rendelet 15. §. B) 3. pontjában foglaltak alapján a társulati kereseti adó alapjából való levonását igényli. Igényét főkép arra alapítja, hogy az említett rendelet a nyilvános számadásra kötelezett vállalatok kereseti adójának kivetéséről rendelkezvén, az abban foglalt rendelkezéseket a társulati kereseti adó szempontjából is irányadóknak kell elfogadni. A panasz alaptalan. A végrehajtási utasítás a törvénnyel ellenkező rendelkezéseket nem tartalmazhat. Az 1909. évi VIII. t.-c. 17. és 18. §-ai részletesen felsorolják azokat a bevételeket és kiadásokat amelyeket a társulati kereseti adó kivetése szempontjából a mérlegszerű nyereségből le lehet vonni, vagy amennyiben azok már levonattak volna, levonható tételekként el szabad fogadni. Az 1909. évi VIII. t.-c. 13. §-a pedig külön is rámutat arra, hogy csak a törvényben kifejezetten felsorolt tételek levonásának van helye. Minthogy pedig az idézett törvények egyike sem engedi meg a háborús károk fedezésére külön tartalékalapba helyezett összegek levonását, a levonásnak helye nem is lehet. A törvény rendelkezéseinek egybevetéséből azonban az is kitűnik, hogy a törvényhozónak nem is volt szándéka az ilyen tartalékalapokat a hadinyereségadón kívül a társulati kereseti adó alól is mentesíteni. Akkor ugyanis, amikor a kár összege megállapíthatóvá válik és annak pótlásáról a társaság gondoskodik, erre a célra a tartalékalapot felhasználhatja, illetve fel kell használnia, s akkor a valóságban szenvedett kár az 1909. évi VIII. t.-c. 17. §. 16. pontja értelmében lesz levonandó. A hadinyereségadó szempontjából azonban, mivel ezt az adót a törvény csak három évre akarta behozni, gondoskodni kellett arról, hogy az ilyen károk annak az évnek a nyereségéből vonassanak le, amely évben a károk tényleg keletkeztek. Ezért intézkedik erről az 1916. évi XXIX. t.-c. 4. §-ának IV. pontja. Arra nézve pedig, hogy ez a rendelkezés egyedül és kizárólag a hadinyereségadóra vonatkozik, a legvilágosabb bizonyíték az, hogy ugyanennek a törvényszakasznak V. pontja, amely a leltári vagyon pótlására alkotott tartalék levonhatóságáról intézkedik, külön is kimondja, hogy az ily célból tartalékalapba helyezett összeg a társulati kereseti adó alapjából is levonható, dacára annak, hogy ezt a levonást a társulati kereseti adó szempontjából az 1916. évi XXXIV. t.-c. 3. §-a is külön és kifejezetten megengedi. Végül alaptalan a panasz még azért is, mert bár a ^.OOO^tó. sz. rendelet tényleg a társulati adó kivetéséről is rendelkezik, a panaszos által idé56 1 -2. sz.