Az adó, 1920 (8. évfolyam, 1-10. szám)

1920 / 1-2. szám

Beköszöntő. Beköszöntő. A nemzeti megpróbáltatás súlyos évtizedei következnek ránk. Az erőszakos béke által területében és életképességében megcsonkított ország felé az államcsőd réme vigyorog és ezt a rémet mással, mint minden állampolgárnak legmesszebbmenő áldozatkészségével elűzni nem lehet. Bizonyos, hogy az állam ezt az áldozatot hosszú évek során és a legteljesebb mértékben igénybevenni, sőt követelni fogja; s most már valóban oly súlyos adórendszer fog érvényesülni, aminőt a történelem nem ismer. A pénzügytan és a pénzügyi jog ezzel kilép eddig élvezett harmadrendűségéből és a mindennapi gyakorlati tudományok sorába kerül. Az elmélet és a gyakorlat összefoly, az elméletbe több gyakorlat, a gyakorlatba több elmélet kerül. Ily körülmények között ledőltek azok a válaszfalak, amelyek a túlnyomóan elméleti irányú Adó- és Illetékügyi Szemle és a túlnyomóan gyakorlati irányú Az Adó szaklapok között fennállottak, s mindkettőnek iránya egyesül abban a törekvésben, hogy elméletileg támogatva hasson közre a bekövetkező hatalmas pénzügyi rendezésnél és gyakorlatilag támogassa az érdekeltséget a megalkotott törvények ismertetésével és magyarázatával. Miután a kettős irányú feladat — annak, aki azt becsülettel és lelkiismeretesen akarja ellátni — emberfölötti, a szakirodalomnak e két legelterjedtebb lapja a közös cél érdekében a közös* munkára egyesült. Vállalkozásunknak nemcsak fontosságát, de annak súlyát is érezzük, s ezért úgy a szakférfiakat, mint az érdekeltséget arra kérjük, hogy ebben a közérdekű vállalkozásunkban támogassanak. AZ ADÓ ADÓ- ÉS ILLETÉKÜGY! SZEMLE főszerkesztői.. 1—2, sz.