Adó- és illetékügyi szemle, 1919 (8. évfolyam 1-2. szám)

1919 / 1-2. szám - Dr. Hegedűs Lóránt

Hegedűi Lóránt tegetéseire, a gyakorlati keresztülvitel szempontjából pedig Mombert és Somary tanulmányaira utalok. Közben nálunk a vagyonadó kérdése nagy politikai propaganda tárgya lett, sőt több tekintetben ütköző pontja a pártpolitikai helyzetnek is. Éppen ezért meg kell őriznünk teljes hűvösségünket, hogy ehhez a különben igen izgató kérdéshez hozzászólhassunk. Hogy ezt tegyem, meg kell maradnom azon mély meggyőződésem mellett, melyet előbbi nyilatkozatom magában foglal. Kérdés, hogy mi következik ebből? Az első következtetés amelyet baráttal és ellenséggel szemben egyaránt hangsúlyozok az, hogy sem a vagyonadó kulcsát, még kevésbbé végösszegét megállapítani addig nem lehet, sőt szerintem addig beszélni róla sem szabad, míg a békekötés meg nem történt, az ország területe körülhatárolva nincs és míg az összes hadügyi és leszerelési kiadások számlája, legalább nagyjában, le nem záratott. Minden más eljárás veszedelmes, először azért, mert ha túinagy számokat mondanánk, evvel a győztes külföld étvágyát növelnénk Magyarország megnyomorgatása tekintetében; de veszedelmes azért is, mert miután az ország határszélein egyes nagy területrészek labilisakká váltak, egy nagy vagyonadónak a hirdetése rendkívüli módon előmozdítja és elő is mozdította az elszakadási kísérleteket. Ezt a napi sajtóban már bővebben kifejtettem. Most is megmaradok ezen igazságom mellett azért, mert nemcsak a. nagy vagyonok elriasztásáról van szó ezáltal, hanem mindazoknak az önkéntelen megijesztéséről, kiknek bármely kis vagyona is van, vagy aki ezután akar vagyont szerezni. Pedig ezeken fordul meg az ország egész jövő termelőképessége* De mindettől eltekintve, komolyan számvető ember a hadiváltság összegének kiszámítására hogyan vállalkoznék akkor, amikor a pénzérték naponkénti ingadozásán kívül az ország területenines konsolidálva, sőt nincs konsolidálva belső nyugalma sem? Ezt azért jelzem, mert a folytonos fosztogatások a nemzeti vagyonnak óriási csökkenésével és ennélfogva a hadiváltság alapjának nagy megcsonkításával jártak eddig is. Lehetetlenség, hogy ezeket a szempontokat a törvényhozás egy ily életbevágó reformnál tekintetbe ne vegye. Mindezek folytán megismétlem azt az indítványomat, melyet a kormánynak tettem, hogy a hadi váltságról szóló törvény doígoztassék ki, de az adó kulcsa hagyassék nyitva mindaddig, mig a béke meg nem köttetik és az ország területe megállapítva nincs. Legcélszerűbbnek azt. tartanám, ha lehetséges volna nemzetközi megállapodásra jutni a vagyonadó tekintetében. Azt hiszem, hogy legalább is a középhatalmak, vagy még szorosabban az osztrák-magyar monarchiából alakuló államok között, ezt el lehetne érni. Ha valan