Adó- és illetékügyi szemle, 1917 (6. évfolyam, 1-10. szám)

1917 / 1. szám - Új adórendszerünk küszöbén

Benedek: Uj adórendszerünk küszöbén. elleni küzdelme újra kezdhető kétszer is. Egyszer jogi alapon, a jövedelemcsökkenés címén, másodszor tisztán méltányossági alapon, azon a címen, hogy az adó behajtása a fél anyagi helyzetét lényegesen megrontaná vagy a vállalatot jelentékenyen megbénítaná. Ezeknek a rendelkezéseknek fonalán az adó háromszor járhatja meg az összes fórumokat, magát a kir. közigazgatási bíróságot is, mert hiszen a törvényhozás legfelsőbb fokon a bíróság hatáskörébe utalta a méltányossági alapra fektetett kegyelmi ténykedéseket is, ahol már csakugyan nincs jogi elem, egy szemernyi sem. Az adóalanyok részéről tornyosuló nehézségeknek egy közös forrása van: az adóerkölcs hiánya. Ennek a forrásnak az ere visszanyúlik a Bach-korszakba, midőn a magyar hazafi csakugyan nem érezhetett polgári kötelességet azokkal a közszolgáltatásokkal szemben, melyek az alkotmányon kívül, az absolut hatalom apaságának fattyúhajtásai. Az alkotmányos élet helyreállítása után javult a hetyzet s Jókai Mór nem állott egyedül, midőn a képviselőházban azt az intelmet intézte az adózó polgárokhoz, hogy «most már olyan időket élünk, amikor a fináncot sem szabad megcsalni». Jöttek azonban az ex-lexek, amidőn újból magyar virtussá lett az adó nem fizetés, s a dolgok oda fejlődtek, hogy ma már társadalmilag kiemelkedő elemek is buzgón keresik azt a kibúvó ajtót, melyen át az adótehertől szabadulni lehet. Tessék már most elképzelni, hogy micsoda kavarodás lesz abból, ha ezek a bujkáló adóalanyok megtöltik jogorvoslataikkal a háromszor megvizitelhető forumok berkeit! Adat van arra, hogy Poroszországban az 1903. évben a jövedelemadó ellen 331.067 felebbezóst adtak be, pedig ott mennyivel magasabban áll a közteherviselés polgári kötelességének érzete. Bizonyos az, hogy az új adókkal járó fokozódó munkát a pénzügyi administráció mai személyzetével elvégezni és pedig jói elvégezni, nem képes. De nem lesz ebben a helyzetben a kir. közigazgatási bíróság sem, annál kevésbbé, mert míg 1909. évi jövedelemadó törvény a bírósági jogorvoslatokat korlátozta, addig az új törvények már minden kantár nélkül utat engednek a különben is nagy perlekedési viszketegnek. Elősegíti ezt az a semmivel sem indokolható tételes jogszabály, mely szerint adóügyekben 72 filléres fellebbezési bélyegeknél nagyobb illeték nem jár. A pénzügyminiszter tudja ezt s a pénzügyi administráció személyzetét ideiglenesen alkalmazott adóbiztosokkal óhajtja szaporítani. A kir. közigazgatási bíróságnál a személyzetszaporításnak ez a módja rendelkezésre nem áll, itt csak olyan személyzetszaporítás képzelhető el és igazolható, mely a bíróság magas közjogi állásának s a bírói függetlenség feltételének megfelel. 6