Adó- és illetékügyi szemle, 1917 (6. évfolyam, 1-10. szám)

1917 / 1. szám - Új adórendszerünk küszöbén

Benedek: Uj adórendszerünk küszöbén. ség általános és aránylagos. Adót fizetni tartozik minden polgár, még pedig jövedelméhez, illetve vagyonához viszonyítva aránylagosan. Ez a tiszta arányos adórendszer, a progressiv adórendszernek ellentéte. Mindig ugyanoly hányadrészt kíván az adóalany jövedelméből, akármilyen nagy vagy akármilyen kicsiny legyen az. Az osztószám mindig állandó, csak az osztandó mennyiség változik. Abban az időben tényleg ez volt az adópolitika irányelve. Azóta azonban a világ nagyot fordult s az adójogi elvek is változtak. A socialpolitikai szempontok utat törnek maguknak s az adópolitikában is mindinkább tért foglal az a socialis gondolat, hogy az általános, egyenlő és aránylagos teherviselés nem jogos, mert a megélni is alig tudó gyenge elemeket kimélni kell s a jövedelem arányában emelkedő kulcscsal, tehát progressiv emelkedő adóval terhelni meg az erősebb vállakat. Ez a felfogás n37ilatkozik meg az osztrák pénzügyministernek csak az imént elhangzott kijelentésében, hogy az adópolitikának magasabb értelemben socialisnak kell lenni. így fejlett ki a progressiv adórendszer a maga létminimumával és emelkedő adótótelével. Hiába küzdött az arányos adórendszer mellett a régi iskola. A socialis eszmékre támaszkodó progressiv rendszer győztes maradt s ma ez a rendszer képezi az adópolitika legújabb irányát. A történeti események nem engedték, hogy a magyar állam az 1848, évi VIII. t.-cikkben lefektetett adórendszert részletesen kidolgozhassa. Az egyenesadók osztrák földről lettek ide átültetve s 1868-ban recipiálva. Az 1868. és 1875. években alkotott adótörvények részben az absolut intézkedéssel behozott jogszabályok törvényesítósére, részben csak alaki változtatásokra vonatkoznak. Azonban már ezek a törvények is rést ütöttek az arányos adórendszeren. A napszámosok adómentességének kimondása egyértelmű annak a jogszabálynak a megszüntetésével, hogy az ország minden lakosa köteles adót fizetni. A házadónak és az I. oszt. kereseti adónak az adóközségi lélekszám arányában való emelkedésében, a II. oszt. kereseti adókulcsnak gyenge fokozataiban s az általános jövedelmi pótadó 10 és 35%-os kulcsában már van a progressiónak bizonyos eleme. A legújabb (1916. évi) törvényalkotás pedig már egészen behódolt a progressiv adórendszernek, midőn a nyilvános számadásra kötelezett vállalatok kereseti adóját, a jövedelemadót, a vagyonadót és a hadi nyereségadót progressiv alapra helyezte. Sőt a progressiv rendszerben domináló socialis eszme nagy örömét találhatja abban, hogy a jövedeiemadő csak 10.000 koronán felüli jövedelemre s a vagyonadó csak az 50.000 koronát meghaladó vagyonra érvényes, tehát a kevésbbé módos existentiák ezen adó2