Adó- és illetékügyi szemle, 1916 (5. évfolyam 1-10. szám)

1916 / 8-9. szám - A bünösök osztályozása és a pénzügyi büntetőjog

Mahler: A bűnösök osztályozása és a pénzügyi büntetőjog. (kincstár megrövidítésére irányzott szándék) megkívánja1 tehát a büntetendő cselekmény mellett a bűnöző lelki világára is figyelemmel van. Ezt azonban nem fejti ki tovább, a joganyag felépítésénél a bűnözőt szem elől téveszti, s csak olykor a beszámítás kérdésénél csillan elő újból a bűnöző lelki világa. Pénzügyi büntetőjogunknak a bűnöző egyéniségének megfigyelését mellőző természete érthető, hiszen akkor keletkezett, amikor a klasszikus iskola virágzott, pénzügyi büntetőjogi irodalmunk pedig a kérdéssel nem foglalkozott, s rendszeresen nem is foglalkozhatott,mert a pénzügyi büntető eljárásunk írásbeli per volt, a hivatalos iratok tömkelegében a bűnözőnek élettel teli alakja elmerült, az ítélkező bíró nem látta a bűnözőt, nem volt a tudománynak anyaga a vizsgálódáshoz és megismeréshez. Egyébként pénzügyi büntetőjogi tudományunk kevés számú tiszteletreméltó kivételtől eltekintve az elhagyatottság sivár képét mutatja.2 Az eljárási reform a szóbeliség, közvetlenség, nyilvánosság elvének érvényesítésével rést tört, amelyen az élet levegője fog beáramlani a tárgyaló termekbe, s akkor hamarosan ki fog tűnni, hogy gyakorlati és tudományos okokból foglalkozni kell azzal a kér déssel, hogy ki azaz ember, aki a pénzügyi bűncselekményt elkövette, miért követte el, milyen a védeni kívánt érdekek szempontjából nemcsak az elkövetett cselekménynek, hanem az elkövetőnek is a veszélyessége, s ezekre tekintettel, mikép szerveztessék a büntetési rendszer oly módon, hogy céljának meg is feleljen, hogy eredményes leg}ren. Ekkor hamarosan ki fog tűnni, hogy ha az egyéni bűnösség nagyságához képest helyesen akarunk individualizálni, akkor a bűncselekmény elkövetőjét kell szemügyre venni, az ily szempontból irányított individuálizálás pedig osztályozáshoz vezet. Pénzügyi büntetőjogunkban az osztályozás csiráit megtaláljuk. A visszaesőket súlyosabban bünteti, a büntetés kimérésnél súlyosbító körülménynek mondja ki.3 A hivatásos bűntettesek fogalmát ismeri, megemlékezvén azokról, akik jövedéki kihágások elkövetését vagy előmozdítását üzletszerűen folytatják, vagy ismétlődő foglalkozásnak tekintik, s ezt súlyosbító körülménynek számítja be.4 A fiatalkort enyhítő körülménynek tekinti.5 Enyhítő körülménynek veszi a szociális hátteret, enyhítő körülmény a nyomasztó szegénység, tehát a szociális okból bűnözők osztályát ismeri. Enyhítő körülménynek tartja a terhelt elmeállapotának nagyon gyarló voltát,6 tehát ismeri a csökkent szellemi értékű bűntettesek fogalmát. Az osztályozás csirái ezek, az osztályozás azonban ötletszerű• 1842. h. ut. 477 -515. §., 1883: XLIV. t.-c. 101. 1909: XI. t.-c. 33. §., Ardai-Exner 3. §., Exner Magyar pénzügyi jog 2. kiad. 100 oldal. 3 Lásd Balogh György Adó és illetékügyi szemle 1912. évfolyam 166. oldal. Mahler Sándor : Glosszák a jövedéki büntetőjog és a büntető novella című értekezéshez. Bűnügyi Szemle IV. évf. 3 1788. harm. rendt. 119. §., 121. §. H. nt. 494. §. 1., osztrák Strafgesetz über Gefállsübertretungen 90. 1. és 2. p., Arday-Exner 166. §. 4 H. ut. 646. §. 2. p., idézett osztrák törvény 90. §. 4. p. Arday-Exner 166. §. s H. ut. 647. §. 1., p., id. osztrák t. 92. §, L, p.. H. ut. 647. §. 10. p. 8 H. ut. 647. §. 3. p. 443