Adó- és illetékügyi szemle, 1916 (5. évfolyam 1-10. szám)

1916 / 7. szám - A képviselőház módosításai az adójavaslatokon

Mátyás : A képviselőház módosításai az adójavaslatokon. tettek, amelyekből kitűnt, hogy ugyanakkora nyereség a természetes személyeknél kétszerakkora adótétellel van sújtva, mint a részvénytársaságnál. A megadóztatásnak ezen ú. n. diszparitását támadók beszéde úgy elméleti, mint gyakorlati szempontból sok tájékozatlanságot, egyeseknél pedig nagyfokú elfogultságot árult el, amelyekkel szemben a pénzügyminiszter elég hatásos érveléssel védte a javaslat rendszerét és bizonyította annak helyességét. A javaslat ellenzői a részvénytársaságokban a természetes személyektől különálló adóalanyokat látnak és nem veszik észre azt, hogy alapjában véve a részvénytársaság sem egyéb mint természetes személyeknek az egyesülése. Amidőn tehát a törvény a részvénytársaságokat megadóztatja, akkor tulajdonképpen szintén csak természetes személyeket adóztat meg. nevezetesen pedig azokat, akikre a részvénytársaság a reá kirótt adót áthárítani képes. Tulajdonképpen nem a részvénytársaság viseli az adót, hanem — amint a Szemle legutolsó számában kifejtettük — annak részvényesei és azok, akik vele szemben fizetési kötelezettségben állanak, tehát pl. a pénzintézetek adósai, az ipari vállalatok vásárlói, a közlekedési vállalatoknál pedig azok, akik ezekkel fuvarozási szerződést kötnek stb., vagyis csupán természetes személyek. Teljesen elhibázott okoskodás tehát az adóteher szempontjából szembeállítani egymással a részvénytársaságokat a természetes személyekkel és azt mondani, hogy az előbbiekre kisebb adóteher nehezedik, mint az utóbbiakra, mert a részvénytársaságok adóját is a természetes személyek viselik. Amikor tehát a javaslat ellenzői a természetes személyek magas adóterhére való tekintettel a részvénytársaságok erősebb megadóztatását követelik, voltaképpen a természetes személyeknek még erősebb megadóztatását sürgetik. Ezenkívül teljesen hallgatással mellőzték azt, hogy ugyanakkor már a képviselőház előtt feküdt a nyilvános számadásra kötelezett vállalatok kereseti adójáról szóló törvényjavaslat, amely ezeknek a vállalatoknak az adóterhét nem is ideiglenesen egy évre, hanem állandó jelleggel, igen erősen, a pénzügyminiszter kijelentése szerint is esetenként több mint 100°/0-kal emeli. A pénzügyminiszter és a képviselőház többsége el is vetett minden olyan javaslatot, amely a nyilvános számadásra kötelezett vállalatoknak a hadinyereségadóval való még nagyobb megterhelését célozta. El is kellett vetni nemcsak a most kifejtettek alapján, hanem azért is, mert hiszen a magyar közgazdaság súlyos megterhelését jelentené az, ha magasabb adót kellene fizetni lényegileg ugyanolyan természetű jövedelmek után, mint az osztrák vállalatoknak. A pénzügyminiszter ki is jelentette beszédében, hogy «nem tartja olyan fontosnak, hogy ez az ad hoc adó egynehány millióval többet jövedelmezzen, mint arailyen fontosnak tartja azt, hogy evvel az önmagában véve gyengébb magyar ipar és kereskedelem ne jöjjön diszparitásba az osztrák iparral és kereskedelemmel szemben akkor, mikor igen nehéz közgazdasági jövő áll előttünk és mikor nagyon fontos az, hogy egy ország gazdasági vállalatai lehetőleg megerősödötten menjenek be ebbe a bizonytalan közgazdasági helyzetbe». Beszédének későbbi folyamán azonban kijelentette, hogy ha Ausztriá327 88*