Adó- és illetékügyi szemle, 1916 (5. évfolyam 1-10. szám)

1916 / 6. szám - A törvénykezési illetéktörvényről

A törvénykezési illetéktörvényről. A törvénykezési illetéktörvényről. A budapesti ügyvédi kamara 1915. évi működéséről az igazságügyminiszterhez beterjesztett jelentésében, amely e szemle utolsó füzetében ismertetve volt, panaszolja, hogy a törvénykezési illetékről szóló, nagy horderejű új törvény óriási munkaterhét ró úgy az ügyvédekre, mint a levonást ellenőrző közegekre, s sajnálkozik afelett, hogy ma, az életbelépés második esztendejében, a közigazgatási bíróságnak a vitás kérdésekben hozott határozatai még nincsenek közzétéve s hogy ez nagy kárára van úgy az ügyvédi karnak, mint a kincstárnak. A kamara panasza jogos. A hivatkozott 1914:XLIII. t.-c. nem sok §-ból áll, s már emiatt is első látásra örömmel fogadták az érdekeltek; de tanulmányozás után csakhamar kiderült, hogy a tömör §-ok nagyon sok talányt rejtenek magukban, amelyeknek megfejtése a közigazgatási bíróságot nagynevű elnökének az 1915. évi első teljes ülésében tett kijelentése szerint is, pár évig kell hogy foglalkoztassa. Az első év volt a legkritikusabb. Nem célom ez alkalommal valamennyi kételyt magában rejtő szakaszra rámutatni, csak egy párt óhajtanék felsorolni, amelyekben a leletező bírósági közegek a legeltérőbb felfogást tanúsították, s tanúsítják ma is az életbelépést követő 2-ik esztendőben. Nézzük mindjárt az 1. §. a) és b) pontját. Itt van első sorban a perfelvételi jegyzőkönyv, amelyet jeles szakemberek is majd az a) pont, majd alpont szerint tartanak bélyegezendőnek, egyfelől azt vitatván, hogy az érdemleges tárgyalás már a perfelvételi jegyzőkönyvben kezdődik, másfelől azt, hogy ez a jegyzőkönyv még nem az érdemleges tárgyalást íixirozza. Az első állásponton levők azt vitatják, hogy Pp. IV. fejezete a perfelvételi tárgyalásról beszél, tehát a perfelvételről készült jegyzőkönyv is tárgyalási jegyzőkönyv, amely ennélfogva az 1. §.1. a) pontja alá esik, mivel az illetéki törvény nem tesz különbséget az érdemleges és egyéb tárgyalás között. Szerény felfogásom szerint azonban lehet vitatni az ellenkező álláspont helyességét is, és pedig magának a törvénynek alapúi szolgáló 1911. évi I. t.-cikk rendelkezései alapján. Ennek harmadik cimű negyedik fejezete, a 178—193. §. a perfelvételt szabályozza míg az ötödik fejezet (194 — 205. §.) az érdemleges tárgyalás előkészítéséről, illetve a 206 — 254. §. magáról az érdemleges tárgyalásról tartalmaz rendelkezéseket. Eltekintve ezen vitától, magát a kiszabást teljesítő közeget megköti, s irányítja az új illetéktörvény végrehajtása iránt kiadott 1914. évi 140.800. számú P. M. körrendelet, melynek 1. §. harmadik bekezdése a következőket tartalmazza: Különösen kiemelem, hogy a törvényszakasz 1. a) pontja alatt a felsorolás tüzetes, minélfogva e pont alatt megszabott illetéket az olyan beadvány első példányának első ívétől, vagy olyan jegyzőkönyv első ívétől, mely itt felsorolva nincsen, követelni nem lehet. E rendelkezés alól csak a közjegyzői okirat alapján végrehajtást kérő bead302