Adó- és illetékügyi szemle, 1915 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1915 / 3. szám - Az egyenes adók reformja Magyarországon 2. [r.] A házadó

Fellner: Az egyenes adók reformja Magyarországon. 20, 25, illetve 30%-ot lehetett levonni; ez pedig annak felelt meg, mintha a nyers házbér után 17'6, 15 és 11-2% lett volna fizetendő. A törvény három évi átmeneti időt állapít meg a legmagasabb házbóradó behozatalára, amidőn úgy rendelkezik (18. §.), hogy ha valamely községben (városban) 14%-os általános házbéradó behozatalának esete áll elő, átmenetileg három éven keresztül 11%-os áltálános házbéradó alkalmazandó. Rázósztályadó alá tartoznak (20. §.) a tényleg ki nem bérelt Jakrészek, még pedig az általános házbéradó alá nem eső községekben (városokban); továbbá a legalább 15.000 lélekből álló lakosságú oly községek (városok), általános házbéradó alá nem vont közigazgatási kerületeiben, amelyekben a lakrészek felerésze bérbe adva nincs; végül a községtől legalább egy kilométerre fekvő erdő- és mezőgazdasági területeken épült házakból álló adókörzetekben és a bányaipar és efféle telepeken. A házosztály adónak, amely a lakrészek száma alapján vettetik ki (22. §.), három fokozata van (23. §.), a helyek jelentősége szerint, ahol az osztályadó alá eső házak fekszenek; az adó X. osztályból állói táblázat szerint vettetik ki és az adótétel a lakrészek száma arányában növekszik. Fontos intézkedése a törvénynek (43. §.), hogy a házadót évenként veti ki, amely rendelkezéssel megszűnt a régi házadónak három évre való érvény nyel eszközölt kivetésében nyilvánult hibája. A házadónak három évre való érvénynyel eszközölt kivetése igaz, hogy a kezelést nem csekély mértékben egyszerűsíti, de az ebben rejlő előnyt nagy mértékben ellensúlyozza a házadónak három évre való kivetésével együtt járó, majd az adóköteles feleknek, majd a kincstárnak megkárosítása. Ugyanis a házbérnek három évi időköz alatt beálló emelkedésével vagy csökkenésével együtt jár az adófizetési képességnek is oscillatioja, mely nem ragadható meg a szolgáltatási képesség fokozata szerint, mert a három éves kivetési időszakot megelőző év szolgálván kivetési alapúi, ha a bekövetkező adóidőszakban a házbér emelkedik: a kincstár, ha pedig csökken: az adófizető rövidül meg. És ha talán e két ellentétes jelenség pénzügyi szempontból nagyjában ellensúlyozza is egymást, és ez által a fiskus érdekeit nem bántja, a szolgáltatási képesség elvének érvényesítését mindenesetre zavarja, amely körülményhez az a közgazdasági szempontból kifogásolható tény is járul, hogy a lakbérek csökkenését gátolja, mivel a lakbér leszállításával, az adóteher mind jelentékenyebb viszonylagos súlyában. Ezért a reformmal a házadónak 3 évi érvénynyel való kivetését (1883 : XLIV. t.-c. 12. §.) a törvény hatályon kívül helyezte a szolgáltatás-képesség szerint való adóztatás elvének érvényesíthetése érdekében. Hogy a házadó-kivetés szilárd alapon nyugodjék, a törvény (39. §.) elrendeli, hogy minden egyes város és község részére házadóhataszter készíttessék. A házadó-kataszter felfektetése sok munkamegtakarítással jár, mert feleslegessé válik az évenként visszatérő összeírás; emellett a házadó-tárgyak összeírása is tökéletesebb. A reform előtt igen gyakran előfordult, hogy a lakrészek száma, helytelen összeírás folytán, ugyanazon a helyen sokkal kevesebb 76