Adó- és illetékügyi szemle, 1915 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1915 / 3. szám - Az egyenes adók reformja Magyarországon 2. [r.] A házadó

Fellner: Az egyenes adók reformja Magyarországon. tételei közelebb hozassanak egymáshoz. Ez pedig háromféle módon volt elérhető: vagy a bázbéradóhoz emelik fel a házosztályadót, a fiskalizmus érdekeinek absolut érvényesítésével, vagy a házbéradót szállítják le a házosztályadóhoz, a fiskalizmus érdekeinek háttérbe vonulásával, vagy végre a házbéradó megfelelő leszállításával és a házosztály adónak egyidejű felemelésével történik a nagymérvű teherkülönbözet kívánatos megszüntetése. A körülmények kellő mórlegelése után a törvényhozás a házbéradót — rendkívül súlyos voltánál fogva — leszállította és ezzel azt az aránytalanságot, amely a házbéradóval és másfelől a házosztály adóval megadóztatott házak teherviselése között mutatkozott, kiküszöbölte. A házosztályadó tételeinek egyidejű leszállítása ellen szólt az, hogy a házbéradó és házosztályadó közötti aránytalanság megmaradt volna, továbbá, hogy a házosztályadó alá eső kisebb adózókon a II. osztályú kereseti adó eltörlése is enyhített. A házosztályadó egyidejű emelésétől pedig azért kellett eltekinteni, mert a házosztályadónak minden emelés mellett is megmaradt volna az a hibája, hogy a lakrészek száma szerint emelkedő tarifája az egyik esetben talán nagyobb, de túlnyomó esetben mégis aránytalanul kisebb terhet jelentene az ugyanott bérbeadott helyiségek házbéradójánál és emellett a házbéradó és osztályadó közötti távolság majdnem minden egyes helyen más-más százalékban jönne kifejezésre.1 Ott, ahol a valóságos bérösszeg ismeretes, vagy pedig megállapítható az esetleges bérbeadás esetén elérhető valószinű bérjövedelem, a házadó kivetéséhez meg van a legjobb alap, mert a bérösszeg, illetve a bérérték fejezi ki leghívebben a ház haszonértékét. A házbéradó alakja tehát fentartandó volt. De célszerűségi okok a házosztály adónak is féntartása mellett szóltak. Ugyanis Magyarországon, mint főleg agrikol-jellegű államban, az épületek túlnyomó részét nem bérbeadás útján hasznosítják. A mezőgazdasággal foglalkozó népesség lakásainál nincs valóságos bérösszeg, mert a lakás a természetbeni szolgáltatás egyik alakja; ép így a falvakban a tulajdonos által lakott saját házaknál sincs bérösszeg. A bérórték kinyomozása sem lehetséges, mert az elérhető bérjövedelmet, összehasonlításra alkalmas béradótárgy hiányában, nem lehet megállapítani. Ennélfogva külső ismertetőjelek alapján lehet csak a ház haszonértékét meghatározni és erre legalkalmasabb a lakásrészek alapúivétele, amiért is az új házadótörvény változatlanul fentartotta a régi rendszert, ami azért helyeselhető, mert egyéb külső ismérveken nyugvó adóztatási mód (pl. a francia ajtó- és ablakadórendszer) mellett félő, hogy az építkezés az egészségre nézve ártalmas irányba terelődik. A lakásrészek számán alapuló osztályozás szerint alkalmaztatik a házosztályadó megfelelő tarifatétele, amely a bérjövedelmek országos átlagain épül fel. A ház haszonértéke, mint adóalap, a tarifatételben közvetve benfoglaltatik. Ugyancsak a bóradó és osztályadó közötti aránytalanság kiküszöbölését célozza az új törvény ama rendelkezése (ó. §.), hogy 1 Indokolás a házadéról szóló törvényjavaslathoz. (Id. Képviselőházi Irományok. XVIII. 598. szám, 58. lap.) 74