Adó- és illetékügyi szemle, 1915 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1915 / 8. szám - A hadi jövedelemadó kivetése

Fraenket: A hadi jövedelemadó kivetése. lett támogató érveket felhozzunk. Amazt az 1909 : X. t.-cikk javaslatának indokolása és a közgazdasági tudomány tanai, emezt a charitativ exigentiák teszik fölöslegessé. Más tekintet alá esik azonban a jövedelemadónak az életbe átültetése körül követett módszer, amely kezdve magával az életbeléptető törvénnyel, végig az adófelszólamlási bizottságok működéséig a bírálatot egyenesen kihívja. Maga a törvény mozaikszerű szerkezetével az anyag teljes ésalapos felismerését nemcsak felette mód megnehezíti, hanem a nagy közönség számára majdnem lehetetlenné tette. A törvényt az adózó alanyok részéről való könnyű megértés számára hozzáférhetővé kell tenni és ha már nálunk nem követik a Német Birodalomban dívó gyakorlatot, amely abban áll, hogy novelláris törvényalkotások után a birodalmi kancellár az egész törvényt a módosító törvényekkel együtt egy hiteles egységes szövegben közzéteszi, a jelen esetben ezt nálunk meg kellett volna tenni. Az Utasítás ezt nem pótolta, mert eltekintve elhibázott új részeitől, a minisztériumnak meg kellett volna gondolnia, hogy az alaptörvénynek nevezhető 1909 :X. törvénycikken kívül ez alkalommal nemcsak az 1912: LIII. törvénycikk némely módosító rendelkezéseit alkalmazták első izben, másokat pedig visszavontak, azaz az 1909. évi törvény némely rendelkezéseit visszaállították, hanem az 1909: VII. és IX. t.-cikkeknek erre az egy alkalomra életbeléptetett szakaszai is igen fontos érdemleges szabályokat tartalmaznak, amelyek mint ú. n. alvó törvények a közönség tudatába még át sem mehettek. Az Utasítás dacára annak, hogy a törvények szövegéhez látszik simulni, hézagos és fogyatékos, sőt sok helyütt a törvénnyel ellenkezik* és a hol önálló vagy mondjuk, eredeti rendelkezéseket tartalmaz, amelyeknek formai jogosultsága az 1914. évi törvény 9. §. 3. pontján alapul, egyenesen végzetes hatásúnak is bizonyult. Ezen sorok keretét túlhaladná az Utasítás mindazon szakaszainak felsorolása, amelyek enyhén szólva meg nem felelők. Ezért ehelyütt mint mintapéldát csak az Utasítás 2. §-át említjük, amelynek tárgya a tartalommutató szerint «megjelölése azoknak a jogi személyeknek, amelyek a jövedelemadónak nem alanyai.» A T. 2. §-a tüzetesen csak a törvényhatóságokat és községeket (városokat) nevezi meg és egyebekben az alaptörvény 1. §. 5. (és 9.) pontjaiban felemlített jogi személyekre utal, és mert az U. csak példázva sorol fel néhányat, megtörténhetett, hogy Budapesten önálló jogi személyekül működő nyugdíjintézeteket és egyesületeket is felhívtak vallomás* Lásd Dr. Hecht Ernő cikksorozatát az Ügyvédek Lapja 1915. évi 81., 32. és 33. számaiban. 3G8