Adó- és illetékügyi szemle, 1915 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1915 / 7. szám - Meg kell-e adóztatni a hadinyereségeket?

KRÓNI Meg kell-e adóztatni a hadinyereségeket? Irta Dr. jur. Strut: G., valóságos titkos kormányfőtanácsos, a porosz legfelsőbb közigazg. bíróság tanácselnöke.*) Szemben a közvélemény legnagyobb részében meggyökeresedett nézettel sokkal nagyobbnak látjuk azokat a veszélyeket, amelyek a békefeltételek nyilvános megvitatásából előállanak, mint az ebből származbató előnyöket, bárba a német cenzúra és az egész háborús jogrendszer bennünket általánosságban sem tud kielégíteni. Még azokat a fejtegetéseket is időelőttieknek véljük, amelyek azt a kérdést tárgyazzák, hogy mely adónemeket és egyedáruságokat kell majd a békekötés után Németországban behozni a hadikölcsönök kamatainak és törlesztéseinek, továbbá a közvetlen és közvetett háborús költségeknek fedezésére. Ma is fennáll ugyan az a háború kezdete óta hangoztatott meggyőződésünk, hogy eddig meghozott anyagi áldozatainkat még megközelítő pénzbeli kárpótlással sem szabad számolnunk, de ennek dacára is helytelen, új közterhek megvitatásával a belbékét megzavarni és a pártellentéteket a porondra szólítani. Máskép áll a «hadinyereségek» megadóztatásának kérdése. Ennek á megvitatása már a háború folyamán szóba kerülhet, mivel nemcsak a politikai sajtóban, folyóiratokban és röpiratokban sokat tárgyalták, hanem mivel egyes államokban már javaslatok (Poroszország, Hessen) és törvénytervezetek (Bréma) is intézkednek róla. Kétségtelenül igen népszerű a különleges megadóztatásnak a gondolata azok terhére, akik ellentétben a nép túlnyomó többségével a háborúból anyagi nyereséget húztak. De másfelől a német népnek különben makkegészséges fölfogásait nem szabad túlbecsülni adókérdésekben, amelyeknél a józan és hosszas megfontolásnak jut igen nagy szerep. Óvakodjunk azoktól az adóktól, amelyeknél ab irato úgy érvelnek, hogy egyesek hadiszállítások által «mérhetetlenül magas» nyereségekre tettek szert! Hogy ez a feltevés mily mértékben igaz, és hogy mire vezethető vissza, vájjon pl. a kincstár képviselőjének elégtelen üzleti jártasságára-e: ezt a háború után kutatni, egy okvetlenül kiküldendö parlamenti bizottság lesz hivatva, és ennek vizsgálatától fog azután függeni, vájjon a megkárosított köznek kell-e és miképen elégtételt szereznie. Másfelől általánosságban nem tagadható meg háborús időkben a különleges adók és különleges adóemelések gondolatának jogossága. De hiányzik arra az idő, a nyuga*) A czikk német eredetije a Dr. jur. Liebmann Ottó szerkesztésében megjelenő Deutsche Juristen Zeitung cz. berlini folyóirat 1915. évi 13—14. számában jelent meg. Némi változtatással való magyar közlésére illetékes helyről nyertünk engedélyt. Szerkesztő. 350