Adó- és illetékügyi szemle, 1915 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1915 / 7. szám - Ügyvédi képviselet a jövedéki büntető eljárásban

Klug . Ügyvédi képviselet a jövedéki büntető eljárásban. most említett törvényszakasz által megszabott módon a legközelebbi jövőben meg fogja menteni és hogy — most már igazán — nemsokára a szabályozás modern jogelvek szerint meg fog történni, reményünk szerint és pedig az eljárás egész terjedelmére, vagyis a nyomozásra, vizsgálatra és Ítélkezésre is kihatólag! Ez a körülmény indít bennünket arra, hogy az illetékes tényezők figyelmét ráirányítsuk az eljárási materiának egy eddig különösen sötét pontjára, az ügyvédi képviseletnek a jövedéki büntető eljárásból való kirekesztésére, szinte száműzött voltára, a melynek továbbra való fentartását a jogbiztosságon ejtett pótolhatatlan sérelemnek kellene tekintenünk. Az ügyvédi rendtartás (1874: XXXIV. t.-c.) 38. §-a szerint az ügyvéd jogosítva van az ország valamennyi bírósága és hatósága előtt feleket képviselni, és mivel kivétel statuálva nincs, természetszerűen pénzügyi hatóságok előtt és jövedéki kihágási ügyekben is. De a pénzügyi hatóságok általában nem ezt vallják. Ragaszkodnak az 1842. évi harmincadhivatali utasítás 626. §-ának betűjéhez, amely szerint a terhelt személyes megjelenésre idézendő és a pénzügyminiszter úrnak 1863. évi 20.318. sz., továbbá 1886. évi 71.370. sz. rendeletéhez, amely szerint a jövedéki vizsgálat alkalmával a vádlott kihallgatásánál ügyvéd nem lehet. Ezeket a jogforrásokat az ügyvédi rendtartást szabályozó 1874; XXXIV. törvény, mint legerősebb jogforrás, tulajdonképen hatályon kívül helyezte, vagy legalább is megerőtlenítette, még ha az imént hivalkozott 1886. évi miniszteri rendelet később is kelt, mint az ügyvédi rendtartásról szóló törvény. így már de lege lata is, a jogforrások kötelező erejéről fennálló szabályok alapján, sérelmes a pénzügyi hatóságoknak merev magatartása az ügyvédi képviselettel szemben. Még sérelmesebbé válik azonban ez a magatartás bizonyos kiterjesztő magyarázat által, melyet egyes pénzügyi hatóságok a harmincadhivatali utasítás hivatkozott szakaszának és a két pénzügyminiszteri rendeletnek adnak. Ezek a jogforrások ugyanis jóindulattal, vagyis jobban mondva helyesen olvasva, csak az idézésből és a vádlott kihallgatásán való részvételből rekesztik ki az ügyvédi képviseletet, nem abból is, hogy az ügyvéd a nyomozás menetéről és eredményéről az iratokba való betekintés, vagy a terheit féllel való tanácskozás által tudomást szerezzen, indítványokat tegyen bizonyítékok beszerzése tekintetében, maga bizonyítékokat produkáljon a gyanúsított védelmére stb. Mindebből igen sok pénzügyi hatóság, teljesen megokolatlanul, szintén kirekeszti az ügyvédet, mint felének képviselőjét, sőt odáig mennek el, hogy az ügyvédnek még a felvilágosításadást is megtagadják. 338