Adó- és illetékügyi szemle, 1915 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1915 / 7. szám - A halasztások illetéke

Illetékügy. — Joggyakorlat. JOGGYAKORLAT. 39. (A m. kir. közigazgatási bíróság 1716211914. P. sz. ítélete.) A cserélő felek közös beadványa a tulajdonjog kölcsönös bekebelezése iránt egyszeres illeték alá esik. ítélet: A magyar királyi közigazgatási bíróság a panasznak helyet ad és az illetéknek törlését elrendeli. Indokok: Csereügylet tekintetében a szerződő felek jogközösségben állanak, minélfogva a csereügyletből folyó tulajdonjogi bekebelezésekre vonatkozó telekkönyvi beadványtól a bélyeg és illetékszabályok 47. §-a szerint csak egy beadványi bélyeget kell leróvni. A panaszosok ellen tehát a 3 koronán felül még további 3 korona beadványi bélyeg hiánya miatt felvett lelet törvényes alappal nem bír. 40. (A m. kir. közigazgatási bíróság 21979/1914. P. sz. ítélete.) A haszonélvezettel terhelt örökség után kiszabott illeték függőben tartását nem lehet ahhoz a feltételhez kötni, hogy az illetéket a felek biztosítsák. Ítélet: A m. kir. közigazg. bíróság a panasznak helyet ad: a panaszosok terhére egyenlő fele-fele részben előírt 280 korona 40 fillér illeték befizetésének az özvegy U. L.-né haláláig, avagy haszonélvezeti jogának megszűnéséig való függőben tartását elrendeli. Indokok: Néhai U. L.-nak csekély értékű ingókból és egy zálogjogi bekebelezéssel biztosított 24000 koronás vételár hátralöki követelésből állott hagyatéka tekintetében a szombathelyi kir. járásbíróságnak 1913. Ö. 226/6. számú átadó végzéséből megállapítható, hogy ezt a hagyatékot tulajdonjogilag a panaszosok örökölték egyenlő arányban, azonban anyjuknak, özv. U. L.-nénak életfogytiglan való haszonélvezeti jogával terhelten: s hogy a panaszosok Wienben, édes anyjuk pedig Szombathelyen lakván, a tulajdoni jogot öröklő panaszosok ós a haszonélvezetet öröklő özvegy nem élnek ugyanazon egy háztartásban. Minthogy ilyenformán a kérdéses hagyaték tulajdoni jogának öröklése után a panaszosok terhére előírt illeték fizetési idejének függőben tarthatása tekintetében az 1881. évi XXXIV. t.-c. 19. §. b) pontjában körülírt feltételek fennforognak, s minthogy ily esetben az illeték befizetésének függőben tartásához a törvény nem írja elő az illetékkel terhelt feleknek azt a kötelezettségét, hogy az illetékre nézve megfelelő biztosítékot nyújtsanak: s minthogy végűi a szombathelyi kir. törvényszék, mint telekkönyvi hatóság 5168/1913. tk. számú végzésének tanúsága szerint a kiszabott örökségi illeték az örökség tárgyát képező zálogjogi követelés fölött a kir. kincstár javára zálogjogi be- s illetőleg fölülkeblezéssel már biztosítva is van: mindezeknél fogva a panasznak helyet adni és ezen ítélet rendelkező része értelmében határozni kellett. 41. (A m. kir. közigazgatási bíróság 1892111914. P. sz. ítélete.) Az 1881. évi XXVI. t.-c. 10. §-a értelmében a nyugtán lerovandó szerződési illetékért a vállalati összeg engedményezése esetében az 332