Adó- és illetékügyi szemle, 1915 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1915 / 7. szám - A részvénykibocsátási illeték 1. [r.]

TÉKŰGY A részvénykibocsátási illeték. Irta Vargha Imre dr., a közigazgatási bíróság elnöki titkára. I. A nagy vállalatokhoz szükséges nagy tőke beszerzésének legalkalmasabb gyakorlati formája a részvénytársaság alapítása. A tökének ily módon való fölhalmozódásából következtethető fizetőképesség egyrészt, másrészt pedig az a körülmény, hogy a tőkék egyesítése kétségtelenül valamelyes vagyoni forgalmat létesít és az államok nagyrésze adórendszerébe a vagyoni forgalom megadóztatását is beillesztette; a legtöbb államot arra indította, hogy ne csak az összegyűlt vagyonnak jövedelmét rója meg az egyenes adó rendszerében lévő adókkal, hanem már magának a keletkezésnek mozzanatát is adóztatása körébe vonja. Talán egyetlen állam sincs már Európában, amelyik a részvénytársaság alakulása után valamilyen címen és módon adót ne szedne. Az 1850. évi osztrák illetéktörvény a részvénytársaság alakulását mint társasági szerződést vonta illeték alá. Az 1868. évi XXÍII. t.-c. egy évi idő tartamára az osztrák törvényt nálunk is érvényben tartotta, azonban már az 1869. évi XVI. t.-c. 7—9. §-ai az eredeti szabályt némi módosításnak vetették alá, amely módosítás azonban legkevésbbé sem mondható szerencsésnek és sok tekintetben oka annak a zűrzavarnak és jogbizonytalanságnak, amely ezen a téren még napjainkban is uralkodik. Az alábbiakban megkísértjük némi világosságot gyújtani ebben a homályban és az egyes, gyakrabban felmerülő vitás kérdésekben megnyugtató megoldásokat keresni. Az első kérdés mindjárt, amelynek helyes megoldásától függ a legtöbb vitás kérdés megoldása is, vájjon a részvénykibocsátási illetéknek mi a tárgya ? Egy időben ugyanis a közigazgatási bíróság Ítéleteiben is visszatükröződött az a felfogás, hogy ez az illeték a részvénypapirnak, mint a részvénytársasági szerződésről kiállított okiratnak az illetéke, valóságos papiradó, amelyet a papirosnak a jogi jelentőségű tények feljegyzésére való használatáért kell fizetni. Ezzel szemben állt az a másik felfogás, hogy a 89. díjtétel I. pontjá324