Adó- és illetékügyi szemle, 1915 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1915 / 7. szám - A szesztermelés korlátozása

Fogyasztási adók. — Joggyakorlat. szab. kir. város által terhükre kirótt városi szeszfogyasztási adópótlékok fizetése mellőztessék ése címen hát­ralékban lévő tartozásaik törültesse­nek, mert törkölypálinkafőzéshez munkásbor készítése céljából előze­tesen már többszörösen kilúgozott oly szőlőtörkölyt használnak fel, melynek szesznyeredéke egyáltalán nincs, s melyre városi szeszfogyasz­tási adópótlékkal már megadóztatott szeszt öntenek fel oly célból, hogy az a törkölylyel egyetemben való lepárlás folytán törkölyízt és szagot kapjon, s még a lepárlás előtt a tör­kölyre felöntött szeszmennyiséget sem nyerik vissza a lepárlási ter­mékben és így, amennyiben a város n termelt törkölypálinka után városi szeszfogyasztási adópótlékot.szed, ez által a főzésnél felhasznált szesz után kétszeres adóztatást gyakorol. A pénzügyigazgatóság 1913. évi június hó 4-én 89597/11. 1913. szám alatt kelt végzésével ezt a kérelmet elutasította, azzal az indokolással, hogy a felebbezőknek fentebb ismer­tetett puszta állítása kérelmük tel­jesítésére indokul elfogadható nem volt, mert E. város a m. kir. belügy­minisztérium 123.180/1904. számú rendelete alapján kelt 752. tan./21. így. 1:05. sz. határozatával hatályá­ban bizonytalan időre meghosszabbí­tott 124/1900. kgy. számú szabály­rendelet értelmében jogosult a fo­gyasztási adópótlék szedésére. Mivel ez a szabályrendelet arra nézve, hogy a városi szeszfogyasztási adópótlék tárgyát képező szesz mennyiségére vonatkozó hiteles adatok mily uton szereztessenek be, követendő utasí­tást nem tartalmaz, sőt a rendsze­res készletfelvételek útján való meg­állapítást kiküszöböli a városnak más módon és pedig legcélszerűbben a szeszfőzők szeszadóbejelentései alap­ján kell és lehet az adópótlék kive­tési alakját megállapítania. Tekin­tettel arra, hogy az 1899. évi XX. t.-c. 38. § a meghatározza azt az al­koholnyeredéket, mely után a királyi adóhivatal az 1 K 40 f-t beszedheti, ennélfogva a városi fogyasztási adó­pótlék beszedésére és ellenőrzésére jogosított városi hivatal is jogosan veti ki az id. t.-c. által törvényesnek beállított adatok alapján a 10 filléres pótlékot, mert a városi szeszfogyasz­tási adópótlék kivetésének tárgya a tényleges szesznyeredék, mely azon­ban a törvényben megállapított mérv­nél kisebb nem lehet. A m. kir. pénzügyminiszter 1913. évi október hó 27-én az érdekeltek felebbezése folytán hozott 133.634. számú határozatával a pénzügyigaz­zaíóság elutasító végzését indokainál fogva helybenhagyta, mire az érde­keltek panaszszal fordultak a m. kir. közigazgatási bírósághoz. A m. kir. pénzügyminiszter a pa­naszt azzal a megkereséssel küldte át a közigazgatási bírósághoz, hogy az a csatolt városi szabályrendelet 1., 2., 7. §-aiban az 1896. évi XXVI. t.-c. 34. §-a és az 1899. évi VI. t.-c. 3. §-ában foglalt rendelkezések alap­ján hatáskör hiányából hivatalból visszautasíttassék. A m. kir. közigazgatási bíró­ság 1914. évi november hó 10-én 4299/1914. K. szám alatt hozott vég­zésével a pénzügyminiszter hatás­köri kifogását elvetette, a maga ha­táskörét megállapította és az eljá­rást felfüggesztette a következő in­dokolással : A vitás kérdés városban — köz­vetett államadóra kivetett pótadónak szabályrendelet alapján az egyes adófizetőkre történt kirovása és íize-

Next

/
Oldalképek
Tartalom