Adó- és illetékügyi szemle, 1915 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1915 / 7. szám - A háborús adóelengedések és kedvezmények. A pénzügyminiszter 52.600/1915. és 65.613. sz. utasításai

Egyenes adók. — Joggyakorlat. adott lakrészek és lakóházak min­denütt liázbéradó alá esnek. A 21. §-bau azonban a törvény az előbbi jogszabály alól kivétele­ket állapít meg és a b) pont alatt az általános házbéradó alá nem tartozó helyeken a földbirtokkal együtt a föld bérlőjének használatra átengedett gazdasági tiszti szabad­lakásokat házosztályadóval rendeli megadóztatni. Az elrendelt bizonyító eljárás eredménye szerint a szóbanforgó ház a földbirtokkal együtt történt bérbeadása előtt tiszti lakásul hasz­náltatott, s mint ilyen lett a föld­birtokkal együtt bérbeadva. A fent­idézett törvény 21. §-ának b) pontja alapján tehát a közigazgatási bizott­ság adóügyi bizottsága törvénysze­rűen intézkedett, amidőn házosztály­adó előírását rendelte el. A közigazgatási bizottság adó­ügyi bizottságának határozatát a törvényesség szempontjából nem érinti az a körülmény, hogy a gazda­tiszti lakást a bérlő maga használja, mert az 1909. évi VI. t.-cikk 21. §-a a házosztályadó alá való tartozan­dóságot nem a bérlő által való hasz­nálat minőségétől teszi függővé, hanem attól, hogy a gazdatiszti la­kás a földbérlőnek a földbirtokkal együtt engedtessék át használatra. Ellenkező esetben, ha t. i. a bérlő általi használat minőségétől tétetnék függővé, hogy a gazdatiszti lakás házosztályadó vagy házbéradóval rovassék-e meg, az az indokolatlan anomália állana be, hogy a bérbeadót terhelő adó mérvét a bérbevevőnek, tehát egy idegen személynek aka­rata szabályozná és hogy a bérlő általi használat változása szerint, a bérbeadó ugyanazon gazdatiszti lakás után az egyik évben házosz­tályadót, a másik évben házbéradót fizetne. 39. (A m. kir. közigazgatási bíró­ság 23125jl914. P. sz. ítélete.) Az 1909. évi VI. t.-c. 27. §. 13. pontja szerint csak a szegények elhelyezésére használt épület adó­mentes ; a bérbeadott épület azon­ban akkor sem adómentes, ha a bérjövedelmet a szegények ellátá­sára fordítják. ítélet: A m. kir. közigazg. bíróság a panasznak helyet ad s a fejezetben megnevezett alapítványt állandó báz­adómentesség megállapítását s a már befizetett adók visszautalását célzó kérelmével elutasítja. Indokok: A pa­nasznak helyet adva, a fejezetben megnevezett alapítványt állandó ház­adó mentesség megállapítására s a már befizetett adók visszautalására irányuló kérelmével elutasítani a magyar királyi pénzügyigazgatóság 1914. évi 19.047, számú végzésében fölhozott okokból és azért kellett, mert az 1909: VI. törvénycikk 28. §-a értelmében még a 27. §-ban említett épületeket, illetőleg épületrészeket is az állandó adómentesség nem illeti meg, ha azok a kérdéses célra ki­béreltettek, vagy másoknak bérbe­adattak, avagy más célra használ­tatnak. Ebből a legutóbbi kitételből pedig az következik, hogy állandó házadó­mentességet a 27. §. 13. pontja alap­ján csak akkor lehet igényelni, ha az épület, vagy épületrész közvetle­nül szegények elhelyezésére használ­tatik, nem pedig akkor is, ha az épü­let, vagy épületrész más célra hasz­náltatik, és csak az e használat útján előálló jövedelem fordíttatik szegé­nyek ellátására. Megerősíti e fölfogás helyességét 311

Next

/
Oldalképek
Tartalom