Adó- és illetékügyi szemle, 1915 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1915 / 1-2. szám - A háború jövedelemadója

Egyenes adók. — Joggyakorlat. mint a közvágóhídi és a vízvezetéki vállalataik, adó tárgyát egyáltalában Bem képezik, a felhozott érvelésnek az ügy érdemére illetve az adó mérvére jelen ügyben kihatása még sincsen. A város ugyanis csak a közvilágítás szállítása címén szereplő bevételek kihagyását kívánja, kérelme teljesítése esetében azonban — szükségszerűen — az előállítási költségekből is azt a részt kellene kiválasztani, mely a közvilágításra szükséges gáz előállítására esik, illetve az ennek megfelelő gáz produktiójának költségét a csak a magán fogyasztásból eredő kereseti nyeremény megállapításánál szintén számításon kívül kellene hagyni, mert különben a közvilágításra eső előállítási költség a magánfogyasztásból eredő tiszta nyereséget jogtalanúl a kincstár hátrányára apasztaná, anélkül, hogy megfelelő bevételi tétellel fedeztetnék. A város azon panaszbeli kérelmének tehát, hogy pusztán a bevételek vonassanak le, helyet adni nem lehetett. Minthogy pedig önköltségen való szállításnál az abból eredő bevétel s az arra eső kiadások összege ) egyenlő, azok a mérlegben csak egymást kiegyenlítő tételeknek minősülnek, a melyeknek a mérleg mindkét oldalán való levonása a mérlegszerű üzleteredményt, a nyereség vagy veszteség összegét nem változtatja meg. Nyilvánvaló ebből az is, hogy az adóztatásnál számításba vett nyereség teljes összegében az önköltségen történt közvilágításon kívüli vagyis a magánosok részére teljesített gázszállításra esik s így közvilágításból eredő nyereségként megadóztatva mi sem lett. A mi most magát a kivetést, vagy is az adóköteles üzleti nyereségeknek számszerű megállapítását és az adónak kiszámítását illeti, a kincstári képviselőnek 1900—1904. évekre vonatkozó javaslata nem volt elfogadható egészben és abban az alakban, a melyben előterjesztetett. Ugyanis az egyes üzleti évekre, melyek július hó 1-étől a következő év június hava végéig terjednek, az adó alá eső tiszta üzleti nyereségek számszerűen részben nem helyesek, a mennyiben az 1901/1902. évi adóköteles nyereség helyesen 142.896 korona 57 fillért és az 1902/1903. évi 186.004 korona 55 fillért tévén ki, ezt helyesbíteni kellett, továbbá mert a naptári évekkel össze nem vágó üzleti évekre megállapított eredmények naptári évekre átszámítandók. Nem helyeselhető továbbá az 1875. évi XXIX. t.-c. 15. §-ának és az 1883. évi XLIV. t.-c. 11. §.3. pontjának rendelkezéseivel ellenkező az az eljárás, hogy az adó minden egyes évre külön-külön állapíttatott meg, holott csak az 1900. és 1901-iki évek esnek az utóbb felhívott három évi kivetési időszakot megelőző időszakba, az 1902., 1903. és 1904-iki évekre azonban az adó mind a három évre való érvénnyel egyenlő összegben, még pedig az előző két év átlaga alapján vetendő ki, min nem változtat az a körülmény, hogy a kivetési eljárás nem ejtetett meg az 1902—1904. évi kivetési időszak első, hanem annak utolsó évében, mert a fennálló törvények oly rendelkezést, hogy ily elkésett utólagos adókivetéseknél külön eljárásnak volna helye, nem tartalmaznak. Ezért az 1902—1904. évekre az adót az előző 1900. és 1901. két év átlaga alapján mind a három évre kellett megállapítani. 19 2*