Adó- és illetékügyi szemle, 1914 (3. évfolyam, 1-10. szám)

1914 / 1. szám - A közigazgatási bíróság joggyakorlata illetékügyekben az 1913. évben

Vargha: A közigazgatási bíróság joggyakorlata illetékügyekben az 1913. évben. vonja. Mivel azonban különösen az első esetben a kérelem ismétlése esetén a felekre súlyos terhet róna az, ha a bélyegilletéket újból le kellene róni, egyúttal azt is kimondotta, hogy a bíróság által megjelölt hiányok pótlásával megismételt kórelem csak pótbeadványnak tekintendő és így arra nem az ilL díjj. 13. tét. IV. 16. pontjában megállapított illetékeket kell leróni, hanem mint egyszerű perenkívüli beadvány csak 72 f bélyeg alá esik. A kereskedőket érdekli az 1137. sz. határozat is, amely szerint a kereskedelmi könyvekhez vezetett tárgy- és névmutatók, ha külön könyvben vezetik, bélyegmentesek. Ebben a kérdésben a bíróság álláspontja hosszú ideig épen az ellenkező volt, épen a hivatalos összeállítás 58. tételéhez fűzött egy olyan rendelkezés alapján, amely az eredeti törvényben nem volt és egy 1863. évben kiadott osztrák pénzügyminiszteri rendelet félremagyarázásából keletkezett. Ennek a körülménynek megállapítása mellett végül a bíróság elállott régi gyakorlatától és a törvény valódi rendelkezéseinek alkalmazása mellett az ilyen tárgymutatókat teljesen illetékmentes belkezelési könyveknek mondotta ki. Az ill. díjj. 59. tét. 4. pontjának rendelkezéseit az állammal levélalakban kötött ügyletekre is kiterjeszti az 1127. sz. elvi jelentőségű határozat, amely szerint ilyen esetben a szerződési illetéket az 1881. évi XXVI. t.-c. 10. §-a alapján sem lehet követelni mindaddig, míg a szerződós valamely illetékkötelezettséget megállapító használatba nem vétetik. Fontos és nagj'jelentőségű határozat végül az 1143. számú, amely szerint a részvénytársaságok alakulása alkalmával a társaságba vitt ingatlanokért átadott részvények után a fokozatos illetéket nem lehet követelni, mert a részvényiileték a társasági szerződés illetéke, a társasági szerződésnek az ingatlanok átruházására vonatkozó része 4-3% illetékkel már meg van róva, ez után a rész után tehát külön okirati illeték is nem követelhető. Felemlítésre érdemes végül a bíróságnak az új véderő törvény rendelkezései alapján elfoglalt az az álláspontja, hogy ezután a katonai ügyekben beadott összes beadványok és azokhoz szükséges segélyiratok bélyegmentesek, kivéve a 39. §-ban említett bírói eljárásban benyújtott beadványokat. 39