Adó- és illetékügyi szemle, 1914 (3. évfolyam, 1-10. szám)

1914 / 1. szám - A közigazgatási bíróság joggyakorlata illetékügyekben az 1913. évben

Vargha: A közigazgatási bíróság joggyakorlata illetékügyekben az 1913. évben. gyakorlata véglegesen kialakult ugyan, azonban a köztudatba át nem ment és emiatt a leletek százainak felvételére adnak okot. Ilyen kérdés pl. a tanúhallgatási jegyzőkönyvek bélyege. A sommás eljárásban ugyanis az alperes rendesen nem bélyegzi fel az általa felhívott tanú vallomásáról felvett jegyzőkönyvet abban a hiszemben, hogy ez is a felperes kötelessége. Ezzel szemben itt is alkalmazni kell az 1881. évi XXVI. t.-c. 27. §-át, amely szerint a jegyzőkönyvi bélyeget mindig a tanúállító fél tartozik leróni ós pedig abban az esetben, ha a kihallgatáskor jelen nem volt, minden külön felhívás nélkül az észrevételezéskor vagy a legközelebbi határozat meghozatalakor. Ugyanez a szabály áll a szakértők vallomásáról vagy az általuk külön beterjesztett szakértői véleményekről is. Az erre vonatkozó határozatok a Szemle II. 47., 68. ós 69. sorszáma alatt találhatók. Nem ritka eset az sem, hogy a pénzügyi hatóságok a szegényjogon való mentességet azért nem ismerik el, mert a bíróság a hozzá benyújtott szabályszerű szegénységi bizonyítvány dacára nem mondotta ki végzéssel, hogy a bélyegfeljegyzést engedélyezi. A Szemle II. 76. sorszáma alatt közölt határozat kifejti, hogy ebben a kérdésben a perbíróság nincs is hivatva dönteni, mert ebben a kérdésben a döntés joga csakis a pénzügyi hatóságokat és a közigazgatási bíróságot illeti meg. A II. 65. sz. a, felvett határozat kifejti, hogy abban az esetben, ha egy beadványt a fél visszavesz elintézés előtt, de iktatás után és azután akár ugyanahhoz, akár más bírósághoz újból benyújtja, a beadványi bélyeget újból le kell róni. A mi hivatalos összeáilítáiSaink ugyan ebben az irányban nem tartalmaznak intézkedést, azonban az eredeti osztrák bélyegtörvény 38. §-a ezt kifejezetten is kimondja és amennyiben ezzel ellenkező intézkedést később hozott törvényeink nem tartalmaznak, ezt a szabályt az 1868. évi XXIII. t.-c. 1. és az 1875. évi XXV. t.-c. l.§-a értelmében nálunk is érvényesnek kell elismerni. A bíróságokhoz intézett táviratok a II. 22. sz. a. közölt határozat szerint nem esnek bélyegilleték alá, mert az 1881. évi XXVI, t.-c. 15. §-a csak a közigazgatási hatóságokhoz intézett táviratokról intézkedik. A bírói határozatok kézbesítését igazoló vevényeknek, mint mellékleteknek,bélyegkötelezettségót a bíróság ismételten kimondotta és ezt az álláspontját — Fraenkel Sándor dr.-nak e Szemle harmadik számában közölt érdekes fejtegetései ellenére — a törvénynek megfelelőnek tartom, mert nincs olyan törvényes rendelkezés, amelynek alapján a mentességet kimondani lehetne. 37