Adó- és illetékügyi szemle, 1914 (3. évfolyam, 1-10. szám)

1914 / 4. szám

Fellner: Az egyenes adók reformja Magyarországon. ben kellett igénybe venni. Ez volt rejtő oka az új adók behozatalának. Keresni kellett a szolgáltatási képességnek bizonyos nyilvánulatait, a gazdasági helyzeteknek külső ismérvek után megállapított bizonyos fokát, amelyekhez új adó létesítése volt fűzhető. A közterhek a polgárok adóképességének mértéke szerint lévén viselendők, igazságos, hogy azok a polgárok, — kiknek vagyoni állása lehetővé teszi, hogy maguknak oly élvezeteket szerezzenek, amelyek nélkülözhetetlen életszükségleteknek nem tárgyai s amelyeket a polgárok zöme vagyoni állapotának szűkebb korlátai miatt magától megtagadni kénytelen, — jövedelmeik azon része után is járuljanak a közterhek viseléséhez, amelynél fogva vagyoni állásukra nézve a polgárok tömegéből annyira kiválnak, hogy ilyen élvezeteket maguknak megengedhetnek. E mozzanat mellett a pénzügyi törvényhozás még egy más körülményt is figyelembe vett. Az élet mindennapi és nélkülözhetetlen szükségleteinek tárgyát képező anyagokat érintő fogyasztási adókból befolyó jelentékeny jövedelmet az állam nem nélkülözhette, azt a jövedelmet, amelynek legnagyobb része aránylag a legszegényebb polgárokat terheli, igazságosnak látszott ennélfogva, a fogyasztásnak és élvezetnek oly nemeire is egy külön adó létesítése, melyek leginkább a vagyonos és legvagyonosabb polgároknál találhatók fel.1 Ezen szempontok voltak irányadók a fényűzési adóknak hazánkba való behozatalánál, amely adók a cseléd-, kocsi- és lótartást, a tekeasztalokat és játékhelyiségeket rótták meg (1875 : XXVI. t.-c). Az alapelv, amelyből a törvényhozás a fényűzési adók behozatalakor kiindult, kétségtelenül helyes volt. Nem annyira pénzügyi, mint inkább társadalompolitikai szempontból kell jelentőséget tulajdonítani azoknak a törekvéseknek, melyek a fényűzésben rejlő adóerő megragadását célozzák. A fényűzési adókat elvi szempontból megtámadni nem lehet. De megtámadható a mód, amiként az egy adórendszerben tételesen szabályozva van. Magyarországon nem egészen öt évi fennállás után eltörölték, mert el kellett törölni. Az adószolgáltatás évről-évre csökkent,2 ügy) hogy 1879-ben az eredmény már semmi arányban nem állott ezen adó realizálására fordított munkával és költséggel. Ehhez járult, hogy a kocsi- és lótartási adó sem felelt meg azon várakozásnak, melyet ezen adó jövedelmezősége iránt táplált a törvényhozás.3 Az eredmény évről-évre kedvezőtlenebb volt s az 1879-ben elért eredmény az 1875-ben kivetett összegnek már harmadrészére szállott le, mert az adózók menekülni akarván az új adóteher alól, túladni igyekeztek az adótárgyakon, 1 Országgyűlési irományok. XXI. kötet. 877. szám 1872—76. A fényűzési adók indokolása. a Cselédtartási adó címén kirovatott: 1875- ben: 50,549 írt, 1877-ben: 30,934 frt, 1876- ban: 35,361 « 1878-ban: 27,902 « 1879-ben: 24,121 frt. 3 A kocei- és lótartási adó volt: 1875- ben: 18,558 kocsi, 21,306 ló után 318,644 frt, 1876- ban: 10,151 « 10,974 « « 190,860 « 1877- ben: 8,260 « 8,850 « « 163,545 « 1878- ban: 6,154 « 6,602 « « 124,343 « 1879- ben: 5,224 « 5,615 « « 105,661 « 220