Adó- és illetékügyi szemle ,1913 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1913 / 10. szám - Bírói egyezségtől járó illeték

ILLETÉKÜGY ^ Bírói egyezségtől járó illeték. Irta dr. Fraenkel Sándor, budapesti ügyvéd. Habent fata sua — leges. A törvénykezési bélyegekre vonatkozó törvények és szabályok módosításáról és kiegészítéséről szóló 1894 : XXVI. t.-e. helyes alkalmazása különösen az első években nehézségeket okozott. Egyrészt az 1895. évben életbelépett sommás eljárás új volta, másrészt a rendes eljárás fentartása, a törvénynek mindkét eljárás mozzanataira való alkalmazását nehézkessé s ingadozóvá tette, ami érthető, miután a változatlanul maradt rendes eljárás során lerovandó bélvegilletékek tekintetében novellaris intézkedés lénjTgében nem is volt szükséges. A törvény keletkezésének tulajdonképeni indoka, eltekintve a sommás perbeli és néhány más határozati bélyegilleték lerovásának időpontja körüli módosítástól (T. 15. §.), a sommás felébbviteli eljárás addig ismeretlen pénzügyi hatása miatti aggodalom volt, és ez igen jó alkalmat nyújtott a határozati illeték és ezzel együtt a bírói egyezségtől járó illeték szabályozására, amelynek iránya természetesen emelkedő volt. A törvény szövegét az alapjában, lényegében, lefolyásában és alakiságaiban egymástól messze elütő két eljárás fölötti megalkuvás okozta homályosság és határozatlanság jellemzi. S ez a bírói egyezségtől járó iileték kérdése körül zavart okozhat. Első sorban abbeli meggyőződésünket kell kifejeznünk, miszerint az a körülmény, hogy az 1850. évi pátenshez fűzött díjjegyzék 27. tétele értelmében az egyezségtől járt II. fok szerinti illeték helyett az 1894. évi törvény állandó bélyegilletéket követel, az illeték tárgyát illető kérdésre befolyással nem lehet. Különös is volna, ha azért, mert az egyezségtől most az Ítéleti illeték fele jár, eDnek érték-alapját az Ítéleti illeték értékalapjával s így összegszerű mérvével bármi szerves összefüggésbe hoznák. Az 1894 : XXVI. t.-e. 9. §. az elsőfokú ítélettől járó állandó bélyegilletékeí «a peres tárgy értéke szerint járulékok nélkül» szabja meg, míg a 25. §. azt mondja, hogy bírói egyezségtől, mely a felek között peressé vált kérdést itólet hozatala nélkül megoldja, annak a bélyegilletéknek a fele fizetendő, amely az egyezség tárgya felett hozott Ítélettől járna.