Adó- és illetékügyi szemle ,1913 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1913 / 8. szám - A 36. sz. döntvény kihatásai az állandó házadómentességre

Vegyes pénzügyi jogi közlemények. akár alsóbb fokú közigazgatási határozat jogerejét feltétlenül elismeri, csak időbeli korlátot állít fel, és azt nem ismeri el, hogy ezek a határozatok úgyszólván örökös mentességet állapíthatnak meg. A határozat kiinduló pontja az, hogy a házadó minden egyes kivetése alkalmával nemcsak azt kell eldönteni, hogy mekkora az adóalap, minő kulcs alapján és összegben kell az adót kivetni, hanem egyúttal — kifejezetten vagy hallgatagon — minden egyes kivetés alkalmával azt is el kell dönteni, hogy a tárgyalás alatt álló épület minőségénél vagy céljánál fogva házadó alá esik-e vagy sem, s nevezetesen, hogy az adóztatás idejében megvannak-e azok a feltételek, amelyek mellett az épület a törvény szavai szerint állandóan adómentes, helyesebben a házadónak nem tárgya. Figyelembe véve azt is, hogy a törvény sehol semmiféle hatóságot nem jogosít fel arra, hogy a házadókivetéstől elválasztva egyedül az a kérdés döntessék csak el, hogy az épület állandóan adómentes-e vagy sem, kétségtelennek kell elfogadnunk azt, hogy az állandó adómentesség kérdésében csak olyan határozat jöhet létre törvényesen, amely azt állapítja meg. hogy egy bizonyos épületet az adókivetési időszakra, tehát az új adótörvény szerint egy évre házadóval megróni lehet-e vagy sem. Ebből pedig önként következik, hogy a határozat jogereje sem terjedhet tovább, mint arra az adókivetési időszakra, amelyben az épületnek állandó adómentessége vitássá vált, és ugyanazt a kérdést az újabb adókivetési' időszakban akár a kincstár, akár az adózó fél újból felveheti, anélkül, hogy bármelyik az ítélt dolog kifogását emelhetné. Hiányosak az új adóívek. Az új adóíveket néhány székesfőv. ker. adószámviteli osztály már kézbesítteti. Reá kell mutatnunk arra, hogy az adóívek kiállítása nem felel meg az 1909. évi XI. t.-c. 22. pa b) pontjának, amennyiben nem a főkönyvi számla összes könyvelési anyagát, hanem csak a folyó évi előírást tartalmazzák. Zavarba ejtik az adózót az által is, hogy a hátlapjára nyomtatott « figyelmeztetés» épen a leglényegesebb körülményre nem terjed ki. A törvény 13. §-a értelmében a bizottsági tárgyalást igénylő adónemek kivételével, tehát a föld-, ház-, L, II. és IV. osztályú kereseti adó, a tőkekamat- és járadékadó, valamint az ezek után kivetett általános jövedelmi pótadó kivetése ellen irányuló felebbezések az adóívnek kézbesítését, illetőleg az adóív el nem fogadása vagy egyébként való kézbesíthetetlensége esetén a megkisérlett kézbesítést követő 15 nap alatt nyújtandók be. Ez volna a legfőbb célja az adóív kézbesítésének és épen erre nem figyelmezteti a hivatalos ((figyelmeztetés)) az adózót. E tévedés vagy sajtóhiba kétségtelenül sok jogfosztásra fog alkalmat adni. Az adózók túlnyomó része nem törvénytudós és ha már — igen helyesen — az adóív hátlapját felhasználták a közönség tájékoztatására, nem lett volna szabad az adózót felebbezési jogáról, annak miként való gyakorolhatásáról hallgatni. E téren éri el a legtöbb sérelem a feleket, mivel tudatlanságból elmulasztják a felebbezési határidőt és csak akkor jönnek — rendszerint már a végrehajtási eljárás folyamán — annak tudatára, mikor már elkéstek a jogorvoslattal. (V.) 606