Adó- és illetékügyi szemle, 1912 (1. évfolyam, 1-3. szám)

1912 / 1. szám - A parcellázási illetékről

Éber: A parcellázási illetékről. elévül, mert az ilyen okiratokat bejelenteni a feleknek csak joga, de nem kötelessége. A megalkotandó magyar illetéktörvényben ezeknek a szakaszoknak kiegészítéséül kellene felvenni, mint újítást azt a rendelkezést is, amiről már előbb az illetékek tárgyával kapcsolatban is említést tettem, hogy bizonyos határig mindennemű, tehát az ingatlanok átruházását tárgyazó ügyletek után is, ha erről okirat állíttatott ki, az illeték kötezőleg bélyegekben rovandó le. (Folyt, köv.) Irfa dr. Éber Antal, a Magyar Telepítő és Parcellázó Bank r.-t. igazgatója. A magyar föld produktivitásának az utolsó tiz évben beállt nagymérvű emelkedése kapóssá tette a földet. Minthogy azonban viszont mezőgazdasági munkásviszonyaink részben az amerikai kivándorlás, részben az ipar fejlődése folytán egyre rosszabbodnak, a munkabérek pedig szinte elképzelhetetlen és állandó emelkedést tanúsítanak, ennélfogva a jövedelmezőbbé vált föld iránti kereslet természetszerűleg legélénkebben annak az osztálynak a részéről nyilvánul meg, amely élvezheti a mezőgazdasági üzem nagyobb produktivitását anélkül, hogy szenvednie kellene a munkásviszonyok rosszabbodásától, anélkül, hogy hozzájárulnia kellene a magasabb mezőgazdasági munkabérekhez. Ugy gondolom, hogy a föld produktivitása és a mezőgazdasági munkabérek egyidejű emelkedése adja meg a természetes közgazdasági magyarázatát a parcellázási mozgalom nagymérvű fellendülésének. Minthogy a paraszt az egyetlen, amelyik tisztán élvezi a föld jövedelmének emelkedését és ezen jövedelemtöbbletből semmit, vagy igen keveset kell magasabb munkabérekre felhasználnia: ennélfogva a parasztság állandó és élénk keresletet fejt ki a földbirtokpiacon és oly árakat képes földért megadni, amely árak mellett a föld eladása gazdaságilag indokolttá válik a közép- és nagybirtokosokra nézve, akik ugyan szintén élvezhetnék a földbirtok rentabilitásának emelkedését, de akiknek viszont viselnie kell nemcsak az elképzelhetlenül felszökött mezőgazdasági munkabérekkel járó anyagi veszteséget is, de mindazt az imponderabilis kellemetlenséget is, amit a mezőgazdasági nagyüzemben a munkás viszony ok rosszabbodása előidézett. Így vált a parcellázási üzletág természetes gazdasági közvetítőjévé a szembeható erőtényezőknek és egyedül ez a magyarázata az utóbbi tiz esztendőben megindult valóságos földmozgalomnak, amelynek irányításában és üzletszerű közvetítésében számtalan magánember és majdnem minden fővárosi és vidéki pénzintézet is részt keresett. Ha panaszok merültek fel abban a tekintetben, hogy ez a közvetítési tevékenység némelykor túlságos közbeeső haszonnal terhelte meg a földmozgalmat, úgy kétségkívül konstatálni lehet, hogy a föld A parcellázási illetékről. 58