Adó- és illetékügyi szemle, 1912 (1. évfolyam, 1-3. szám)

1912 / 1. szám - Fogyasztási adóink rendszere

Kiss: Fogyasztási adóink rendszere. vagy az ezenfelül termelt exkontingens szesz kerül-e megadóztatásra. A termelési adó mindig a kisebbik adótétel szerint és az egyszerűbb főzőkészülékeknél átalányozási alapon, az olyan főzőüstöknél pedig, a melyeknek átmérője a magasságuk felénél nagyobb, a tényleges termeivény szerint, de 15%-nyi leengedés mellett fizetendő. A fogyasztási adó, melynek — mint fentebb is mondottuk, —• két­féle, egy kisebb és egy nagyobb tétele van, mindig a termelt alkohol tényleges mennyisége után fizettetik, amely alkoholmennyiség hiva­talos megállapítása szeszmérőgép jelzése alapján történik. A nyers­anyag feldolgozása szempontjából termelési adó fizetésére azok a szeszfőzdék vannak kötelezve, melyek gyümölcsneműeket, bort, szőlő­törkölyt stb. dolgoznak fel; ellenben a lisztesanyagokat, répát, cukor­üledéket és magasabb cukortartalmú egyéb anyagokat feldolgozó szeszgyárakban termelt szesz után fogyasztási adó fizetendő. Közgazdasági vonatkozásaiban jelentősek az 1899. évi XX. és 1908. évi XXVIII. törvényeknek azon határozmányai, hogy a fogyasz­tási adó alá eső szeszfőzdék közül a mezőgazdaságiak, vagyis azok, amelyek kontingensüket valamely mezőgazdasággal való kapcsolatuk alapján bírják, az általuk termelt minden hektoliter alkohol után, mely a kisebbik adótétel alá esik, 6—10 koronáig, a nagyobbik adótétel alá eső alkohol után pedig hektoliterenként 2—6 koronáig terjedő, de az 1908. évi törvény hatályba lépte után felére redukálandó jutal­mat élveznek azon okból, mert ezek a szeszfőzdék korlátolt terje­delmű üzemüknél fogva a termelési költségek tekintetében a kor­látlan üzemű és legtöbbnyire nagy kontingenssel bíró ipari szesz­főzdékkel szemben hátrányos helyzetben vannak. Szeszadótörvényeink, hogy a szesztermelésnek közgazdasági szempontból kívánatos fejlődését a szesz nagyobb mértékű felhasz­nálása útján és a közegészségi viszonyok hátrányos befolyásolása nélkül biztosíthassák, az ipari célokra felhasználandó szeszt adómen­tességben részesítik s bárha a szesz termelésének egész menetét ellenőrzés alá helyezik, a vállalkozók üzleti szabadságát nem kor­látozzák, mert a termelési időszakot, az erjesztő edények nagyságát, a földolgozandó anyagok nemét és mennyiségét, bizonyos korlátok között a termelő szabad választására bízzák. Általában a modern technika vívmányai a műszaki eljárás során szabadon érvényesül­hetnek. Adórendszerünk ezért mondható célszerűnek. Igazságos­nak pedig azon okból nevezhető, mert a kész termeivényt vonja adóztatás alá az ú. n. gyártmány adó alakjában. 8 bár a szesz adó­tétele elég jelentékeny, mégsem oly mértékű, hogy annak következ­tében a fogyasztás érezhető csökkenést mutatna és az ipari tevé­kenységet visszaszorítaná, mert míg a szeszadó fejenkénti terhe az újabb statistikai adatok szerint Argentínában 18*24, Oroszországban 16-13, Angliában 13'85, az Egyesült-Államokban 9*41, Franciaország­ban 8*09, Svédországban 6'30 koronát tesz ki, addig Magyarország­ban csak 4*57 koronát ér el. A szesz, mely különben sem képez nélkülözhetetlen életszükségletet, elbírja a nagyobb megterheltetést. Erre példát szolgáltatnak azon európai államok, melyekben a szesz tetemesen nagyobb összegű adóval van sújtva. így Franciaország­ban 210 K, Belgiumban 285 K, Svédországban 172 K, Angolország­44

Next

/
Oldalképek
Tartalom