Adó- és illetékügyi szemle, 1912 (1. évfolyam, 1-3. szám)

1912 / 1. szám - Az új társulati adóról szóló végrehajtási utasítás

Komin: Az új társulati adóról szóló végrehajtási utasítás. zetbe hozassék, ugyanakkor, amidőn a törvény az összes többi ipari részvénytársaságokra nézve az adótételeknek az osztrák társaságokéval való egyenlősítését az egész vonalon keresztül viszi. Egészen eltekintünk e mellett attól, hogy a végrehajtási utasításnak ide vonatkozó intézkedése, mely szerint az ipari részvénytársaságok üzletköre kizárólag a saját termékeiknek eladására szorítkozhatik és az üzletkörnek minden más kiterjesztése az adókedvezmény elvesztésére vezet, fináncfelfogással kezelve a törvényt, a törvény intencióját teljesen illuzóriussá teheti. Éppen a végrehajtási utasításra való tekintettel figyelemre méltó a szövetkezeteknek korlátolt adóztatása, mely alatt azt értjük, hogy a törvény feltételeinek megfelelő szövetkezetek az üzletrészek 6%-os kamatját az adóalap kiszámítása alkalmával levonhatják, adóköteles jövedelmük tehát csak korlátolt összegben kerül adó alá. Az adóreform szanálni óhajtotta szövetkezeti ügyünk kinövéseit és így történt, hogy bár a szövetkezetek korlátolt adóztatása jó részben azonos a mai törvény és a közigazgatási bíróság 21. számú döntvényében foglaltak alapján való adóztatással, az új adótörvény még a legmagasabb kamat korlátozását, az adónovella pedig a központi kötelékbe való tartozást követelte meg. Időközben az 1907-iki krizis és az azóta bekövetkezett változások elsöpörték szövetkezeteink jelentékeny részét és pedig leginkább azokat, amelyeknek üzleti tevékenysége alapos kifogások alá esett. Nem egészen érthető tehát, hogy most, úgyszólván post festa a még megmaradt és szolid üzletvitelük következtében önállóságukat megtartott szövetkezeteinknek valóságos vesszőfutást kell elszenvedniük a korlátolt adóztatás kedvezményeért. Mert a végrehajtási utasítás újabb feltételről is gondoskodik, amennyiben a 21. számú döntvény alapján az idegen tőke felhasználását ahhoz a feltételhez fűzi, hogy ez a tőke más intézettel való szervezetszerű összeköttetés révén jusson a szövetkezet birtokába. Szóval a pénzintézetnek a szervezetszerű kötelékbe és azután még egy központi kötelékbe is kell tartoznia, hogy az adókedvezményt elérhesse. Ezt a kétfelé való szabályozást a végrehajtási utasítás egy kis előrelátással valóban elkerülhette volna. A társulati adó kivetése során a legjelentősebb újítás, hogy az adót az eddigi adókivető bizottságok helyett a pénzügyigazgatóság, illetőleg Budapesten az adófelügyelő fogja kivetni, amiből következik, hogy az adókivetés a közigazgatási bíróságig teljesen az állam pénzügyi közegeinek a kezében lesz. A most mondottak különben módosításra szorulnak, mert a végrehajtási utasításból látjuk, hogy az összes adókivetési határozatokat ahol az adó 1000 koronát meghalad, a társulattal való közlés előtt átvizsgálás végett még a pénzügyminisztériummal is közölni kell, vagyis az adókivetést túlnyomó részben maga a pénzügyminisztérium fogja végezni, ami éppen nem fog az adókivetés gyorsítására szolgálni. A bürokratizmus túlhajtását kell látnunk a végrehajtási utasítás 28. §-ában, ahol az adóvallomással együtt nem kevesebb, mint 18 kimutatásnak beterjesztését követeli meg a végrehajtási utasítás, nem szólva arról, hogy ezek közül éppen a nyereség felosztására vonatkozó közgyűlési határozat hiányzik. 30