Adó- és illetékügyi szemle, 1912 (1. évfolyam, 1-3. szám)

1912 / 1. szám - Az új társulati adóról szóló végrehajtási utasítás

Komin: Az új túrsulali adóról szóló végrehajtási utasítás. sége (feleslege), amelyre nézve az adóztatás szempontjából közömbös, hogy mi történik vele; osztalékra, tartalékra vagy más célra fordítják-e? A mérleg nyeresége alatt tulajdonképpen a nyereség- és veszteségszámla egyenlegéi kell érteni, amely elnevezés, mint alább látni fogjuk, helyesebb, mert ebből az egyenlegből kell az adókivetésnél kiindulni akkor is, ha a mérleg nem nyereséggel, hanem veszteséggel zárul. Viszont az is kétségtelen, hogy ez a megjelölés sem fedi teljesen az adóalapot és az az oka, hogy a végrehajtási utasítás 17. §-a a mérlegszerű nyereséghez hozzátartozónak veszi az abban nem szereplő tartalékalap-nyereségeket is. Egyedül a mérleg nyereségének adóalapul való megjelölése oda vezethetne, hogy a közvetlenül a tőkeszámla, vagy valamelyik tartalékszámla javára könyvelt nyereség elkerülhetné az adót. A mérleg nyeresége azonban nem, mint ilyen, alkotja az adóalapot, hanem a törvény maga hozzá teszi, hogy ebből a nyereségből a törvény szerint megengedett tételeket le kell vonni, ellenben a mérlegben levont, de a törvény szerint adóalapul szolgáló (tehát le nem vonható) tételeket hozzá kell adni. A végrehajtási utasítás azonban az adóköteles jövedelem kiszámításának ellenkező példájára is rámutat, amennyiben abban az esetben, ha a mérleg nyereség helyett veszteséggel záródik, a levonások a veszteséghez számítandók, a különben hozzáadandó tételek ellenben a veszteségből levonandók. A levonható és le nem vonható tételeket azután úgy a törvény, mint a végrehajtási utasítás egyenként felsorolja. A mai állapottal szemben az anyagi jog szempontjából ezek a tételek kevés változást jelentenek, mert e tételek jórészben megegyeznek azokkal, amelyek a most még érvényben levő 1875. évi törvény és a közigazgatási bíróságnak a törvény alapján kifejlődött gyakorlata értelmében levonhatók voltak. Az első kérdés, amely itt felmerül, az, hogy a nyereségből levonható tételeknek a végrehajtási utasítás, illetőleg a törvény 17. §-ában adott felsorolása taxativ-nak tekintendő-e, vagyis olyannak, hogy az ott felsoroltakon kívül más tételeknek a levonása nincs megengedve. A végrehajtási utasítás a taxativ felsorolás mellett foglal állást és a 18. §. első bekezdésében következőleg nyilatkozik: «Az adóköteles jövedelemből, annak megállapításánál, a 17. §-ban felsoroltakon kívül egyéb levonásnak helye nincs.» Megjegyezzük, hogy a taxativ felsorolás csupán a törvény és nem a végrehajtási utasítás 17. §-ára vonatkoztatható, mert a miniszteri utasítás a maga felsorolását taxativnak csak abban az értelemben jelentheti ki, hogy az adókivetéssel megbízott hatóságok csupán a végrehajtási utasításban felsorolt tételek levonását engedhetik meg. Ami pedig a törvényt illeti, annak a 17. §-ban adott felsorolását, úgy látszik, maga a végrehajtási utasítás sem tekinti kimerítőnek, mert az utasítás 17. §-ának 3. pontjában pótlólag felsorolja a valamely belföldi nyilvános számadásra kötelezett vállalatnál elhelyezett takarékbetétekből folyó jövedelmet, amely pedig a törvény szövegében megemlítve nincs. Ellenben ugyanakkor a végrehajtási utasítás is elköveti azt a hibát, hogy megfeledkezik a más intézeteknél folyószámlán elhelyezett tőkék kamatainak a felsorolásáról, amelyek pedig a törvény 18. §. 26