Adó- és illetékügyi szemle, 1912 (1. évfolyam, 1-3. szám)
1912 / 3. szám - A pénzintézeti kezességekkel biztosított fogyasztási adótartozásoknak csőd esetén való beszedése
Vegyes pénzügyi jogi közlemények. ily eredményt. Az a szokásos ellenvetés, hogy az adó szocialisztikus, egyszerű frázis, amit a progressziv adó behozatala alkalmával is mindenhol hallottunk. Ismertette továbbá az előadó az adónak helyes kiépítésére vonatkozólag a közgazdasági tudomány álláspontját, valamint a német városok adórendszereit, úgyszintén az 1911. évben megalkotott német birodalmi törvény főbb rendelkezéseit s az adónak külföldi fejlődéstörténetét. Pozsony város szabályrendelettervezetét, amelyben a szociális igazságérzés nyilatkozik meg, előadó a legnagyobb örömmel üdvözli és szükségesnek tartja, hogy az mihamarabb behozassék. Reá térve a tervezet ismertetésének részleteire, előadó rámutat arra, hogy a tervezet tulajdonképen nem betterment-javaslat, amennyiben t. i. nemcsak a városi közmunkák folytán elért értékemelkedést, hanem általában az értékemelkedést kívánja adó alá venni. A javaslat az értékemelkedés kezdőpontjául, a német birodalomban a «Stichtag» szóval jelzett dátumul, 1880 január l-jét teszi, vagyis az ezen idő óta beállott emelkedést kívánja megadóztatni. Objektív adómentesség, mint a német birodalmi törvényben, mely a beépített ingatlant 20.000 M., a beépítetlent 5000 M. eladási ár esetén mentesíti, ha a tulajdonos (eladó) évi jövedelme a 2000 M.-át meg nem haladja, nincs a tervezetben. Kifogásolta előadó a javaslatnak azt a rendelkezését is, mely a beépítetlen telek tulajdonosának megengedi a vételár 5°/0-os kamatának az értékemelkedésbe való beszámítását, mert ez a kedvezmény még előmozdíthatja a beépítetlen telkekkel való spekulációt, illetőleg azt, hogy a beépítésre alkalmas és szükséges telkek sokáig heverjenek beépítetlenül. A pozsonyi illetékes körökben az a nézet hogy Fejér dr. alapos előadása előmozdította a behozandó új adónem ismeretét és a szabályrendeletnek közmegelégedésre való majdani elintézését. A pénzintézeti kezességekkel biztosított fogyasztási adótartozásoknak csőd esetén való beszedése. Afizetőképességnek a nehéz pénzviszonyokból eredő nagymérvű csökkenése indokolttá, sőt szükségessé teszi, hogy a pénzügyminisztériumnak a pénzintézetek kezességével biztosított adóhitelből származó fogyasztási adó tartozásoknak csőd esetén való beszedése tárgyában kiadott 34514/1900. számú körrendeletét, mely eddig csak ritkán került alkalmazásba, felidézzük. E körrendelet szerint: abban az esetben, ha valamely pénzintézet által nyújtott kezességgel biztosított fogyasztási adóhitelt, vagy szabadraktári kedvezményt élvező fél csődbe kerül és ez okból az őt terhelő fogyasztási adót le nem fizetné, illetve a szabadraktári vállalatból kifolyólag a kincstárral szemben fennálló kötelezettségeinek eleget nem tenne: a kezességet vállalt pénzintézet felhívandó, hogy a csődbe jutott felet terhelő s a részére engedélyezett adóhitelből származó összes fogyasztási adótartozásnak és ennek összes járulékainak, illetve a szabadraktári vállalatból származó és pénzértékben kifejezhető összes kötelezettségeknek és járulékainak megfelelő összeget, továbbá a még csak jövőben esedékessé váló késedelmi kamatok és beszedési költségek fejébenaz előbb említett összegnek 5, azaz öt százalékát biztositékképen tegye le az illető adóhivatalnál, vagy állampénztárnál. A letételeknek feltétlenül lekötési okirattal kell történnie, melyben világosan kifejezendő a letétnek célja és a lekötési okirat közjegyzőileg hitelesítendő. Ha a kezességet vállalt pénzintézet ezen felhívásnak a fennforgó körülmények figyelembe vételével kitűzendő záros határidő alatt eleget tesz, ebben az esetben a csődbe jutott fél ellen az ezt terhelő mindennemű, tehát a fogyasztási adóhitelből, illetve szabadraktári vállalatából folyó tartozásai tekintetében is a csődtörvény rendelkezései értelmében kell eljárni; azaz a csődbe jutott fél, illetve csődtömege ellen, a már több259