Adó- és illetékügyi szemle, 1912 (1. évfolyam, 1-3. szám)

1912 / 1. szám - Az új tökekamat- és járadékadóról szóló végrehajtási utasítás

Fraenkel: Az új tőkekamat- és járadékadóról szóló végrehajtási utasítás. vagy ha a járadék, illetőleg kölcsöntőke vagy annak járulékai per tárgyát képezik, a csőd, illetőleg a per tartama alatt az adó folytatólagos kivetése kérelem folytán szünetel, és a folyó évi adónak pro rata temporis számított része leírandó. Az új törvény, ellentétben az eddigi gyakorlattal, azt rendeli, hogy a fél a csőd és illetőleg a per folyamatbanlétét «a vonatkozó bírói határozatokkal igazolni köteles. Ha már ez is a feleknek súlyos megterhelését jelenti, fokozza ezt a T. azon további rendelkezése, mely szerint, ha a fél ezt az igazolást évről-évre nem teljesíti vagy a vallomásához csatolt bizonyítékokból az derül ki, hogy a peres eljárás befejezését (tehát nem a csődét is) önként késlelteti vagy halasztja, az adót azonnal és visszahatólag is ki kell vetni. Aki ismeri a peres eljárás útjait és eshetőségeit, aggódva látja, hogy az U. a törvény ezen szakaszához semmi kitanítást nem fűz, kitanítást, amelyre a pénzügyi közegeknek vajmi nagy szükségük van. Avagy az a számtiszt vagy számellenőr, vagy mondjuk, számtanácsos, aki hivatásszerűleg és hatáskörileg foglalkozik az itt tárgyalt adó kivetésével, miből és minek alapján fogja — igazságosan és helyesen — megítélni, hogy a fél a peres eljárás befejezését «önként» késlelteti vagy halasztja?! Ismeri-e a jelenlegi eljárást vagy az új polgári perrendtartás szerint kifejtendő peres eljárást? És ismerheti-e? S ha nem ismeri, mert aligha ismerheti, micsoda jelenségek vagy micsoda általa elfogadott tények alapján fogja a vallomáshoz csatolt bizonyítékokból kideríteni, hogy a fél a peres eljárás befejezését önként késlelteti vagy halasztja ? B micsoda bizonyítékokat csatoljon a fél, amelyekből kitűnhetik, hogy a peres eljárás az ő hibáján kívül még mindig folyamatban van? Avagy például valamely tanúnak folytonos lakásváltozását és effélét szintén a fél hibájául fogják «kideríteni?» Egy szóval az U. ezen mulasztásokkal hibát követett el. A vaUomási ív mintája (U. 17. §.) általában nem felel meg annak a jogos követelménynek, miszerint helyes kitöltése iránt az adózók teljes felvilágosítást és kitanítást kapjanak. Az a figyelmeztetés, amely a vallomási ív első oldalán a vallomásadásra kötelezetteket adópótlék kilátásba helyezésével és büntetésekkel fenyegeti, korántsem pótolhatja az ív kitöltésére vonatkozó részletes utasítást, pedig a pénzügyi hatóság például az eddigi úgynevezett teherbevallási íveken és az új házbérbevallási íveken is közölt olyan utasításokat, amelyek a vallomások törvényszerű kitöltését megkönnyítik. E tekintetben nem szolgálhat pótlásul a T. 16. § ában (U. 19. §.) foglalt azon rendelkezés, mely szerint ha a vallomásadásra kötelezett a vallomási ívet kiállítani nem tudná, a községi vagy városi közegek különbeni pénzbírság terhe alatt kötelesek segédkezni, és esetleg a vallomási ívet a fél nevében kitölteni. Nagyobb városokban ez a rendelkezés aligha fog gyakorlatilag érvényesülni. A T. 6. §. 9. pontjában említett azokat a kamat- és járadékjövedelmeket, amelyeknek adómentességét külön törvények biztosítják, az U.-hoz fűzött ós az 1912 július l-jén létezett állapotot kitüntető kimutatás segélyével könnyen meg lehet állapítani. Ezen kimutatás egyenkint felsorolja az adómentességet biztosító törvény vagy 24