Adó- és illetékügyi szemle, 1912 (1. évfolyam, 1-3. szám)
1912 / 1. szám - A hitelszövetkezeti adózás új rendje
Hantos: A hitelszövetkezeti adózás új rendje. kölcsönön túl más nyereségre vagy kereseti ágra ki nem terjesztik, a kezelési vagy bármi más költségek hozzászámításával a téltől a jegybank azon évi legmagasabb váltóleszámítolási kamatlábát legfeljebb 3%-kal meghaladó, de 8%-ig bármikor emelhető kamatnál magasabb időszaki kamatot nem szednek, az üzletrészek 6%-áuak erejéig adómentességben részesülnek.)) «E kedvezmény az említett szövetkezeteket akkor is megilleti, ha egy-egy tagnak több üzletrésze van.» A megszorítást a törvényhozás a kamatszedés korlátozásában kívánná alkalmazni. Hogy azonban a rendelkezés szövegezése nem fogja mindig ezt a célt szolgálni, az könnyen kimutatható. Tegyük fel, hogy a jegybank kamatlábát a mostani háborús időben 6%-ra emeli és ez a kamatláb jövő év január végéig fentartatik. Ekkor 5%-ra,, márciusban már esetleg 40/0-ra szállítják le, mely állapot az év végéig fenmarad. Az 1913. év túlnyomó részében tehát 4%-os lenne a kamatláb, a szövetkezet ennek dacára 9% os kamatot szedhetne törvényes adókedvezmény mellett. És ezt a szolid számítási módot «csakis állandó ellenőrzés és felügyelet garantálhatja-) az adónovella indokolása szerint, miért is az 1912. évi LIII. t.-c. az adókedvezményt ahhoz a feltételhez kötötte, «hogy az adókedvezményt igénylő szövetkezetek a kormány által elismert valamely központi szervezetnek kötelékébe» tartozzanak. A javaslat képviselőházi tárgyalása során kérdést intéztem a pénzügyministerhez a közpoüti szervezet célja és mibenléte miatt. A válasz megnyugtató volt oly irányban, hogy a kormány ezzel a rendelkezéssel nem kívánja a szövetkezetek kény szertársulását, még kevésbé az Országos Központi Hitelszövetkezetbe való tömörülését. A központnak csupán az lesz a feladata, hogy az adókedvezmény előfeltételeinek fenforgását kutassa. Hogy ezt kivel, mikor és hogyan végezze, arról szó nem esett. Valamint az ellenőrzés alanya és az ellenőrzés módja tisztázatlanul maradt, úgy eldöntetlenül hagyta az adóreform azt a fontos kérdést is, vájjon a hitelszövetkezet adókedvezményével összefér-e, hogy idegen tőkéket (visszleszámítolást, takarékbetétet, stb.) vesz igénybe. Régebbi törvényeink, amint láttuk, a kedvezményt csak arra az esetre biztosították, ha az; önsegélyző szövetkezetek «üzleti tőkéjüket)) tagjaiktól szerezték be. A pénzügyi bíróság idővel az üzleti tőke fogalmát bővítette. Erről a bővült fogalomról ábrándozik az új törvényjavaslatnak indokolása is, maga a törvény azonban üzleti tőkéről nem szól, az üzleti tőke beszerzési módjait nem korlátozza. Minthogy pedig a törvénynek csak indoka lehet, de indokolása soha, vagyis az indokolás nem kötelez: a hitelszövetkezetek adókedvezményt kell, hogy élvezzenek, bárhonnan is vegyék az üzletvitelükhöz szükséges idegen tőkéket. Ellehetünk reá készülve, hogy a pénzügyi hatóságok elkeseredett ellenállást fognak kifejteni ezen felfogás ellen, de küzdelmük meddő lesz, a törvény tiltó rendelkezése hiányában. így fest a hitelszövetkezeti adózás új képe. Nem valami kedvező kép, de legalább homályos. 1?
