A kartel, 1933 (3. évfolyam, 1-5. szám)

1933 / 3. szám - Kartelszerződések érvénytelensége

A KARTEL 3. SZ. ban a törvényben nem sikerült megtalálnunk azt a rendelkezést, melyre az indokolás ezt a felfogását alapítja. Visszatérve azonban a fővonalra — az érvénytelenség a kartelszerződések bemutatásának szankciójaként annál indokolatlanabb és következményeiben annál súlyosabb, mert a dolog természeténél fogva igen gyakran nem világos, hogy valamely szerződés valóban kartelmegállapodásnak minősíthető-e. Tág tere van tehát a jogvédelmet érdemlő jóhiszemű tévedésnek e kérdés elbírálása tekintetében. A törvény érthető okokból szándékosan nagyon tág definícióját adja a kartelnek. Ez a tág keret azért szükséges, hogy olyan alakulatok, melyek gazdasági hatásaiban meg van a karteljelleg, ne találhasson ki olyan megjelenési formát, mely alaki okokból nem volna a törvény hatálya alá vonható. A törvényhozó tehát kénytelen volt úszó határokat szabni a kartelfogalom köré, nehogy a túlságosan éles válaszfalak mentén a törvény kijátszható legyen. De ha tudjuk, hogy a törvény konstrukciójának legjellemzőbb gyengéje, hogy nem akarja és nem tudja a pontos meghatározását adni annak, hogy mely területekre kíván kiterjeszkedni, akkor nem szabad mindjárt a legsúlyosabb szankciót érvényesíteni váltogatás nélkül minden esetben, ahol a határkérdések értelmezése tekintetében az érdekeltek más álláspontra helyezkedtek, mint aminőt végül az illetékes hatóság magáévá tesz. Fenti fejtegetésekre közvetlen impulzust a kartelbíróságnak az egész szaksajtóban és lapunk utolsó számában kommentált esete nyújtja, mely semmiképen sem volt megnyugtató. Kerülni akarjuk az ismétlést és csak annyit említünk, hogy az adott esetben a szakma piacának nagyszámú versenytársa közül kettő egymással szerződést kötött, mely szerződés tartalmánál fogva érintette azokat a kérdéseket, melyekre a kartelszerződések általában vonatkoznak, sőt ha a piac versenytársainak gazdasági befolyásra nézve túlsúlyt jelentő tagjai csatlakoztak volna a szerződéshez, úgy kétségkívül kartelszerződésnek minősülhetne a megállapodás. Miután azonban csak 2 versenytárs kötötte egymással, ennek folytán e szerződés nem érinti a piacon uralkodó szabad versenyt és így szerény véleményünk szerint a szerződés nem minősülhet kartelszerződésnek. A felek sem tekintették annak és nem mutatták be. E szerződés a felek között érvényben volt mindaddig, amíg közöttük differenciák nem támadtak, melyek a szerződésben stipulált választottbíróság elé kerültek. Ez utóbbi a felek egyikét bizonyos megejtett elszámolás alapján jelentékeny összegben marasztalja. Ekkor folyamodik a marasztalt fél a karteljellegnek és az ebből folyó bemutatási kötelezettségnek kiaknázásához. A kereskedelmi miniszter utasítására a kincstár jogügyi igazgatósága által megindított kereset folytán a kartelbíróság érvényteleníti a választottbíróság ítéletét és az egész szerződést, melyet bemutatni elmulasztottak. Ez az eredmény nem tudja jogérzetünket kielégíteni. Nem érintjük ezúttal azt a kérdést, hogy szerintünk lényegében téves a kartelbíróság állásfoglalása, mert a szerződés nem is tekinthető kartelszerződésnek, hanem elfogadjuk ezt a megítélést kiinduláspontunk gyanánt és még akkor sem tudunk megbékülni a keletkezett jogi helyzettel. A választottbíróság ítélete érdemben természetesen nem lett felülbírálva és ennek hiányában el kell fogadnunk, hogy ez az ítélet helyes és a választottbíróság azért adott helyt a felperes keresetének, mert alperes az illető összeggel tényleg tartozott felperesnek. Ha pedig így van, akkor ellenkezik jogérzetünkkel, hogy egy olyan mulasztásért, mely két felet egyaránt terhel, az egyik — jelentékeny és jogtalan előnyt szerezzen. A bemutatási kötelezettség egyetemleges, tehát az alperest is terhelte, mégis ezen kötelességmulasztásért felmentették tartozásának megfizetése alól. Ha a büntetés gyanánt való ingyenes juttatás a fennálló törvénynek megfelel — akkor a törvényen kell változtatni. Ez az eredmény még akkor is bántó, ha megállapítható volna, hogy a felek a törvény megkerülésének rosszhiszemű célzatával mulasztották el a bejelentést, de főképpen méltánytalan, ha megállapítható, hogy a szerződés karteljellegének felismerésében jóhiszemű tévedésben voltak. Ha a karteljelleg megállapítása egymásfölé rendelt bírói fórum elé tartoznék, akkor igen gyakran előadódnék szerintünk, hogy a három fórum háromféleképen ítélné meg a kérdést. Ha tehát a megítélésnek ilyen tág tere van, akkor módot kell adni ama megkülönbÖ2,tetésre, hogy egy megállapodás résztvevői annak bejelentését a törvény kijátszása érdekében, avagy menthető téves jogi meggyőződésből követték el. Nem szükséges tehát, hogy az érvénytelenség automatikusan és menthetetlenül beálljon a bejelentés elmulasztásának megállapítása nyomában, hanem ugyanaz a fórum, mely a karteljelleget és a bejelentés elmulasztását megállapítja, kiterjeszkedhetne annak vizsgálatára is, hogy minő körülmények között történt e mulasztás? Ha az összes körülményekből az volna megállapítható, hogy a feleket rosszhiszeműség és a törvény kijátszásának szándéka terheli, akkor alkalmazandó volna a jelenleg érvényben levő szabály, az eredeti érvénytelenségre vonatkozólag. Ha azonban a felek jóhiszeműsége derül ki, akkor a hatóságnak a bejelentés eszközlésére utólagos teljesítési határidőt kellene megszabni, a törvénynek idevonatkozóan megfelelően módosított szakasza alapján.