A kartel, 1933 (3. évfolyam, 1-5. szám)

1933 / 2. szám - Az ú.n. mobilizációs váltók kérdéséhez

6 A KARTEL 2. szám A szerkesztő észrevételei: Teljes egészében magunkévá tesszük munkatársunknak alapos és meggyőző állásfoglalását, mely oda konkludál, hogy a márkacikk-reverzálisok nem tekinthetők karteleknek. Állásfoglalását a cikkíró 1. gazdasági szempontokkal és 2. ama jogtechnikai inkonvenienciák felsorolásával támasztja alá, mely a reverzálisoknak kartelekként való kezeléséből állana elő. A magunk részéről az érvek első csoportjára fektetjük a fősúlyt. Azok az okok, melyek a gazdasági élet gyakorlati követelményeként állították fel a kartelek ellenőrzését, nem forognak fenn a márkacikk-reverzálisoknál. A kartelek kikapcsolják a szabad versenyt — ezt a rendkívül fontos és eddig szinte pótolhatatlan árszabályozó tényezőt. Szabad verseny hiányában az árak megszabása a kartelek üzletpolitikájának kényre-kedvre ki van szolgáltatva. Ez az; üzletpolitika szabhat igen méltányos, a polgári haszon keretein belül mozgó hasznot, de vissza is élhet monopoJisztikus helyzetével. A visszaélésnek ez a lehetősége is már szükségessé teszi a kartelellenőrzést, mely az áralakulás szabályozó tényezőjeként a fogyasztók veszélyeztetett érdekeinek védelmében hivatott fellépni. Ezzel szemben a márkacikk-rendszer nem zárja ki a szabadversenyt, illetve csak az áruelosztó szervezeten belül zárja ki, de nem a gyárosok között! Márkacikk árvédelem nélkül a Corvin olcsóbban adná az eredeti Gillette-pengét, mint az előkelő Váci uccai illatszerész, a reverzális viszont megszünteti a ver. senyt egy bizonyos márkára nézve a kereskedők között. Megszűnik tehát a Rákócziúti Gillette-márka versenye a Váci-uccai Gillette-márkával, de nem szűnik meg a nagyszámban levő különböző márkák egymásközti versenye. A borotvapenge példáját nemcsak azért választottuk, mert a legkézenfekvőbb, hanem, mert ezen tipikus márkacikk terén zajlott lé az utóbbi hónapokban a legvéresebb árharc az európai piacokon, különösképpen Németországban. Míg nálunk az ú. n. „eredeti Gillette" márkájú penge ára még nemrég 40 fillér volt darabonkint, addig Németországban 2 és fél pfennigért olyan borotvapengéket árulnak, melyről személyes használat alapján állíthatjuk, hogy kitűnő! Ez az olcsó borotvapenge betört hazánkba és itt is kapható különböző márkák alatt kb. 10 filléres árnívón. Ezt a példát arra hozzuk fel, hogy a márkacikkek árvédelmének még oly pontos betartása sem védi meg az egyes márkák előállítóit attól, hogy •egymásközött a szabadverseny összes előnyeit és hátrányait ki nem próbálják. A veszély csak ott kezdődik a fogyasztók részére, ahol valamely árucikket különböző márkák alatt előállító gyárak egymással kartelba lépnek. Ekkor a termelői versenyt kizárja a kartel és a kereskedők egymásközti versengését kizárja az eladási árra vonatkozólag kötött reverzális. Ez esetben valóban egy olyan merev árrendszer állana elő, amely veszélyeztetheti a fogyasztók érdekeit. Ez az eredmény azonban itt is a gyárosok kartelja által állt elő és nem a továbbeladókkal kötött reverzális által, amely egymagában szerény véleményünk szerint, az áralakulásra semmiféle hátrányos hatást nem gyakorol. Ez a megállapításunk, mely szerint a fogyasztó érdeke nem kívánja a reverzálisoknak kartelként való kezelését, számunkra egymagában döntő a kérdés elbírálásánál. Erre cikkírónk igen helyesen mutat rá. Amit ezen túlmenőleg jogtechnikai érvek gyanánt felhoz: az adminisztráció nehézkessége, az illetékek magassága stb., ezek a szempontok szintén indokoltak de lege lata, mert a karteltörvény tényleg nincs a márkacikk-reverzálisok testére szabva. De ha csak ezen múlnék a dolog, úgy ezeket a technikai akadályokat egy rendelet máról-holnapra meg tudná változtatni, így Németországban az 1930-as Notverordnung a kartelfogalmat kiterjesztette az olyan megállapodásokra (ha egyébként az előfeltételek fennforognak), amelyeket nem is egymással kötnek a tagok, hanem egymással semmiféle jogviszonyban nem álló felek egyenkint kötnek meg egy közös harmadik személylyel. Ez a rendelkezése részben az ú. n. Dachgesellschaft-dk ellen irányult, melyeknél egymásközötti szerződés helyett létesítenek egy külön jogi személyt akinek egyedüli feladata bizonyos konform-tartalmú szerződések kötése különböző egyénekkel, — részben azonban éppen a reverzálisokra vonatkozott, ahol nem a szatócs lép megállapodásra az illatszerésszel, hanem mindegyik kötelezi magát az előírt ár betartására a gyárossal szemben. A cikkíró alaki jogi aggályait tehát egy néhány szakaszos novella eloszlathatná, annál is inkább, mert értesülésünk szerint a kereskedelmi minisztérium illetékes osztálya amúgyis foglalkozik a márkacikkek jogi minősítésének kérdésével. így tehát szükségesnek tartottuk a magunk részéről is alátámasztani a cikkben is felhozott igen alapos érdemi érveket. K. S. SZEMLE Széljegyzetek egy kartelbírósági ítélethez. A kartelbíróság második ítélete (P. IV. 5261/1932.) a kincstár jogügyi igazgatóságának keresete folytán megsemmisít egy választottbírósági ítéletet azon az alapon, hogy a választottbíróság kikötése olyan szerződésben foglaltatott, melyet a kartelbíróság kartelszerződésnek tekint, ebben a minőségében megállapítja róla, hogy bemutatási kötelezettség alá tartó-