A kartel, 1932 (2. évfolyam, 1-6. szám)

1932 / 6. szám - Karteltörvényünk hiányai és a szénkérdés

6 A KARTEL 45 sitése. Hát van Magyarországon ember, aki azt hiszi, hogy a kartelbiróság azért nincs foglalkoztatva, mert az élet nem vet fel részére megoldásra váró problémákat ? Ilyen naiv ember aligha van. Azt kell tehát mindenkinek belátni, hogy a kartelbiróság olyan, mint a szárazföldre kivetett hal, — vergődik, mert életelemétől, a viztől meg van fosztva, így van a kartelbiróság intézményesen elzárva a panaszos emberektől. A kartelbiróság mindannyiunk által mélyen tisztelt elnökének, Magyarország első birájának ugyanúgy a napilapokból kell értesülnie a kartelek ellen felhangzó panaszokról, mint bármely más jámbor újságolvasónak, ahelyett, hogy biróí széke elő-tt tárulnának fel előtte a panaszok ! Egyenesen méltatlan a Kartelbiróság magas személyi összetételére való tekintettel az a látszattengődés, melyre kárhoztatva van! Karteltörvényünk nem a bíróságot ruházta fel hatáskörrel, hogy ítéljen a kartelek fölött, hanem a bíróságot ítélte arra, hogy tétlenül nézze a kartelek számos visszaélését. A szénkérdésről megjelent számtalan cikk elolvasásakor néhány értékesebbnél, mely pro vagy kontra, komolyabbnak látszó adatokat tartalmazott, egyenesen felkívánkozott a követelmény: „Tessék ezt elökészítőíratban elmondani, ne pedig újságcikkekben." Elméletileg természetesen a legegyszerűbb a radikális kormányintézkedés sürgetése. A mai ember erre hajlamos is, — minden sebére egy-egy hatalmas új törvény, vagy rendeletet követelni. A kartelkérdés terén azonban a diktatórikus árleszállítás hozhat incídentaíiter valami ármérséklést, de nem intézményszerű szabályozását ennek a nagy fontosságú problémának.") Ez a szabályozás annál is fontosabb, mert azzal tisztába kell lennünk, hogy a kartelek terjedése, izmosodása el nem kerülhető. Hiába minden ellenszenv a közvélemény részéről, — az utolsó idők fejlődése elemi erővel a kartelek malmára hajtja a vizet. A bankzárlat óta minden gazdasági változás a kartelek terjedését, hatalmuk növekedését idézte elő. Minden kartelfejlődésnek ugyanis rendkívül kedvez egy kis gazdasági terület, aránylagosan kevésszámú versenytárssal, akik között legkönnyebben jöhet létre a megegyezés. — Zárt gazdasági terület kívánatos, hogy az azon belül alakult kartel működését külföldi versenytárs ne zavarja. Mondanunk sem kell, hogy ebben az irányban a karteleknek minő égi ajándékokat hozott a devizazárlat, a behozatali tilalmak sora! Soha ilyen tökéletesen és hermetikusan a külföldtől el* Iiy irányú az az intézkedés, melyről lapunk zártakor a napisajtó hirt ad : igen örvendetes lehet egy konkrét esetben, de nem jelentheti a kartelkérdés intézményes szabályozását. zárva nem voltunk, mint ma. Azelőtt csak vámhatárok védték a kartelek működési területét; ezek pedig még sem nyújtottak mindig tökéletes védelmet, mert gyakran valamely külföldi versenytárs termelésének eladhatatlan produktumait oly olcsón dobta piacra, hogy ezen árak mellett még a vám kalkulálásával is veszedelmes ellenfelekké válhattak. Ez volta dumping sokat emlegetett jelensége. Ma gyökeresen más a kép! Azáltal, hogy a devizakorlátozások még azon magyar adósok kezét is megkötik a külföldiek részére való fizetésben, akikben meg volna a fizetési képesség és készség, — a külföld minden eladási krízise dacára mindjobban elveszti érdeklődését a magyar piac iránt és igen sok esetben egyáltalában nem hajlandó szállítani. Mert dumping árakat még csali elbírt időnkint a külföldi ipar kalkulációja, de zárolt pengőre számlára való fizetést, mint ellenszolgáltatást már aligha! Először hiányzik tehát a külföldi iparvállalatok részéről a szállítási készség. De ahol ilyen valami okból és valaminő meggondolás alapján mégis jelentkeznék, ott útját állják a behozatali tilalmak! — Ezek a devizanehézségekkel összefüggő rendkívüli viszonyok a kartelek melegágyát képezik. A megfelelő hatás nem is maradt el. Míg a karteltörvény meghozatalakor olyam adatok voltak — igaz felelőtlenül — forgalomban, hogy a magyar kartelek száma nem haladja meg a 70—80-at, addig dr. Hallá Aurélnak,a Kartel Szemle júliusi számában megjelent adatai szerint addig kétszázhatvan kartel tett eleget bejelentési kötelezettségének. Ezen szám mellett természetesen még figyelembe kell venni azokat a kartelszerű alakulatokat, melyek olyan formát választottak működésüknek, hogy megkockáztatják a bejelentés elmulasztását. Eddig csak a kapitalizmus általános fejlődési iránya kedvezett a karteleknek, ma már világrendünk összes aberrációi is ide hajtják gazdaságunkat. Ilyen beteges jelenségnek tekintem azt az egészen általánossá váló törekvést gazdasági autarkia felé, melynek következtében minden egyes még olyan apró gazdasági egység függetleníteni törekszik magát a külföldi behozataltól és minden szükségletét jól-rosszúl, de saját erejéből igyekszik kielégíteni. Mindenki exportálni akar és egyidejűleg elzárkózik minden importtól. — Ezek az autarkiára való törekvések ismét több szempontból mozdítják elő a kartelek képződését. Fentebb már rámutattam! az elzárt gazdasági területek nagy könnyebbségét a kartelek kifejlődésére és fennmaradására nézve, de most tovább kell mennünk és rámutatni arra, hogy azok a mesterségesen leszűkített csatornák, melye-