A kartel, 1932 (2. évfolyam, 1-6. szám)

1932 / 5. szám - A kartelmagánjog kifejlődésének nehézségei és szükségessége

40 A KARTEL 5. sz. alapján az 1932. évi február hó 9-én összeült választottbíróság jogszerűen már meg sem alakulhatott. Minthogy pedig az id. t.-c. 2. §-a szerint érvényét vesztett megállapodáson alapuló kötelezettségeknek választott bírósági határozat alapján való kikényszerítése nyilvánvalóan beleütközik az id, t.-c. rendelkezéseibe, annálfogva a kereskedelemügyi miniszter utasítására fellépő m. kir. kincstári jogügyi igazgatóság a választott bírósági ítélet érvénytelenítésének kereset útján való szorgalmazására az id. t.-c. 13. §-a alapján jogosult. Alaptalan a 11. rendű alperesnek az az érvelése, hogy a jelen kereset elbírálására a rendes bíróság és nem a Karteibíróság hivatott, meri a most ieihivott 13. §. 2. bek. érteimében, hamint ezúttal — a választott bíróság íteletét azon az alapon támadjak meg, hogy az az 1931. évi XX. t.-c. vaiamely rendelkezésébe ütközik, — a kereset csakis a Karteibíróság előtt indítható meg. Ezek szerint a választott bíróság ítéletét érvénytelennek kellett kimondani, mert a választott bíróság ítélete az 1931. evi XX. t.-c. 2. §-át sérti, amit az id. törvény 13. §-a külön érvénytelenítési oknak nyilvánít. A választott bírósági ítélet a maga egészében érvényteleníttetvén, tárgytalanná vált a felperesnek az ítélet egyes rendelkezéseinek külön érvénytelenítésére irányuló kérelme. Ugyancsak tárgytalannak kell tekinteni a felperesnek azt a kérelmét is, hogy a Karteibíróság a választott bíróság határozatának végrehajtását függessze fel, mert az id. törvény 13. §-ának 3. bek. szerint, a kereset beadásával ez a felfüggesztő hatály minden külön bírói rendelkezés nélkül is együtt jár. A fenti ítélethez kevés hozzáfűzni valónk van, mert formális jogba ütköző tényállás folytán aggálytalan ítélet volt hozható anélkül, hogy a karteljognak és a gazdasági szempontoknak komolyabb konfliktusát kellett volna megoldani. Érdekes ezen választottbírósági ítéletek megsemmisítésére irányuló keresetek perjogi megoldása. Felperesként a kereskedelmi miniszter utasítására a magyar királyi kincstár jogügyi igazgatósága lépett fel. Alperesek a kérdéses választottbírósági eljárásban szerepelt összes felek, tehát azok az abban elmarasztalt alperesek is, akiknek pedig legnagyobb érdekük, hogy az ítéletet a karteibíróság megsemmisítse. Formailag azonban ők is perbe vannak vonva és a kincstár ellenfeleiként szerepelnek. Természetesen azonban első perctől kezdve elismerték a jogügyi igazgatóság keresetének alaposságát. Ez a helyzet az ítéletnek a költségek viselésére vonatkozó, legtöbb esetben közömbös részét, is érdekessé teszi. Tudnunk kell, hogy a választott bírósági eljárás két pernyertes felperese a megsemmisítési eljárásban I—II. rendű alperes néven szerepelnek, míg a négy marasztalt alpereseket a Karteibíróság előtt III—VI. rendű alperesekként jelölték. Az ítéletnek a költségekre vonatkozó része a következőképen hangzik: A KERESKEDELMI JOG-OT ÉS A KARTEL-T olvassa minden hiíeljogász, minden közgazdász, minden vállalkozó és minden kereskedő. ,,Az I. és II. rendű alperesek pervesztességük folyományaként az 1931. évi XX. t.-c. 9. §, és a Pp. 425. §-a értelmében a perköltséget viselik. A III—VI. rendű alperesek ellenben a perköltségben nem voltak elmarasztalhatok, mert ők a választottbíróság eljárása során kifogást emeltek a választottbíróság hatásköre ellen és a felperes kereseti igényét a mai tárgyaláson azonnal elismervén a perre okot nem adtak. Ennek ellenére azonban a II—VI. r. alperesek költsége nem volt a felperesként fellépő kir. kincstárra kiróható, mert az 1931. évi XX. t.-c. 9. §-ának 4. bekezdése ezt kifejezetten kizárja. Ugyanezért a Karteibíróság a most említett alperesek és felperes között a költséget kölcsönösen megszüntette." ..Dunántúl" Pécsi Egyetemi Könyvkiadó és Nyomda Részvénytársaság.