A kartel, 1932 (2. évfolyam, 1-6. szám)

1932 / 1. szám - Kartelszerződések bemutatási kötelezettsége

1. SZ. A KARTEL 3 ség alá a kilépő társtagokkal és alkalmazottakkal szemben szokásos versenytilalmi kikötések, amelyek által valóban nem létesül a kartelhez hasonló célú jogviszony. A cél itt az, hogy a szerződő cég az ő becsületesen megszerzett üzleti összeköttetéseit nem akarja elidegeníttetni a kilépő társtag vagy alkalmazott által. Társas együttműködésnek a régi cég és a kilépő társ vagy alkalmazott közt, — amely pedig kisebb-nagyobb mértékbein minden kartelnél fennforog, — itt nyomát sem találjuk. Ezért bízvást elmondhatjuk, hogy az üzleti életben valamely jogviszony megszűnésével kapcsolatosan szokásos versenytilalmi kikötések nem esnek a karteltörvény alá ós az ilyen kikötéseket nem is szükséges bemutatni. Másrészt azonban vannak olyan alakulatok, amelyek nyilvánvalóan nem kartelek ugyan, de mégis a törvény rendelkezései alá esnek. Ilyennek tekinthetjük a trösztöt, amely a kartelhez hasonló célú jogviszonynak tekintendő, mert a piacon domináló helyzetre törekszik és a versenyt korlátozza tagjai között, miért is a trösztöt létesítő megállapodások bemutatási kötelezettség alá esnek. Nehezebben alakul a kérdés a konszerneknél. Itt elsősorban a horizontális, vagyis hasonló üzletkörű vállalatok között alakuló konszerneket tartjuk szem előtt, amelyek kölcsönös nyereségfelosztást vagy részvénycserét, egymás vállalataiba igazgatósági tagok delegálását, stb. állapítanak meg. A konszernek rendszerint többféle gazdasági és pénzügyi célt követnek, amelyek közt a kölcsönös verseny szabályozása is szerepelni szokott. Ha ez a cél a szerződésben kifejezésre jut, és a megállapodás versenyt szabályozó rendelkezéseket is tartalmaz, úgy a konszern a karteltörvény hatálya alá fog esni, és az azt megállapító szerződést be kell mutatni. Fúziókra vonatkozó szerződések meggyőződésem szerint nem tekinthetők kartelekhez hasonló célú jogviszonyoknak és így nem esnek bemutatási kötelezettség alá. A fúzió folytán ugyanis a fúziónáló cégek egyike vagy másika teljesen — jogilag is és gazdaságilag is — megszűnik és beolvad a fennmaradó cégbe. A fúziónál a verseny szabályozását nem tekinthetjük a jogügylet valóságos céljának. Kétségtelen ugyan, hogy az egybeolvadt cégeik egymással többé nem fognak versenyt folytatni, ugyanezt mondhatjuk azonban iáikkor is, ha valamely vállalat a másikat megvásárolja. A célzat itt is, ott is, a tulajdoni viszonyokban való változás és ha a fúziós szerződéseket „gazdasági versenyt szabályozó" szerződéseknek akarnók minősíteni, akkor ugyanezt meg kellene tennünk minden oly adás-vételi szerződéssel, amely által az egyik vállalat a másikat beolvasztja. Vájjon kartelszerződóseknek tekíntendők-e a márkáscikkekre vonatkozó megállapodások? Ezeknél különböző megállapodástípusokat kell szem előtt tartanunk. Elsősorban figyelembe jönnek azok a megállapodások, amelyeket a márkáscikk gyárosa köt üzletfeleivel. A márkáscikk gyárosa vevőit arra kötelezi, hogy a márkás cikket csak az általa megállapított áron hozzák forgalomba, — tehát sem olcsóbban, sem drágábban ne adhassák. Az ily megállapodások közvetlenül ugyan nem szabályozzák az üzleti versenyt, — közvetve azonban mégis annak korlátozását eredményezik, mert hiszen a gyáros mindegyik vevőjét ugyanazon ár betartására kötelezi. Ezért az ily megállapodások — legalább is a maguk összességében, — üzleti versenyt szabályozó megállapodásóknak volnának tekintendők. „Kartelhez hasonló célú jogviszonyt" azonban az ily megállapodások nézetem szerint még sem létesítenek, mert a megállapodások valóságos célja nem a verseny korlátozása, hanem a reklámhatás emelése, amelynek érdekében a márkás cikk gyárosa cikkeit állandóan egyforma mezben ós egyforma áron hozza a közönség elé, miértis ép oly szigorúan tiltja az ár felemelését, mint annak csökkentését. Ámde technikailag sem volna ezen megállapodások bemutatása keresztülvihető, mert azok a rendes üzleti kötésekkel kapcsolatosan naponta ezerszámra keletkeznek. Egy másik típusa a márkás cikkekre vonatkozó megállapodásoknak az, amelyet a márkás cikkek gyárosai egymás között létesítenek. Rendszerint ezek a megállapodások sem irányulnak a kölcsönös verseny kizárására, hanem inkább a kereskedelmi árak megvédésének kölcsönös biztosítására. A cél tehát itt sem fedi a kartel-célt. Minthogy azonban utóbbi megállapodások már a termelés ugyanazon fokozatán álló vállalatok ós — legalább részben — versenytársak közt létesülnek, akikről feltehető, hogy a kölcsönösen garantált árak tekintetében is megértették egymást, az ily alakulatokat már inkább tekinthetjük a kartelekhez hasonló célúaknak, amelyek ily módon a karteltörvény rendelkezései, valamint különösen a bemutatási kötelezettség alá is esnek. Ugy az írásbafoglailás, mint a bemutatás kötelezettsége azonban csak az olyan megállapodásokat és határozatokat terheli, amelyek „kötelezettséget állapítanak meg", vagyis kötelező erejűek. Ha az érdekeltek lemondanak arról, hogy megállapodásuknak kötelező erőt biztosítsanak, akkor a megállapodás nem esik a bemutatás kötelezettsége alá. így pl. ha az érdekeltek — kötelezettség nélkül — megegyeznek, hogy áraikat egymással tájékoztatóan közlik, úgy a vonatkozó, jogilag ki nem kényszeríthető megállapodást nem szükséges bemutatni.