A kartel, 1932 (2. évfolyam, 1-6. szám)

1932 / 3. szám - Az ügyvédi kamara jelentése a karteltörvényről - Gazdakartelt a kartelek ellen

3. sz. A KARTEL kartellel állunk szemben, hanem állami intervenciós vásárlással, amely semmivel sem jobb, mint a bolettánk volt, mely szintén az összesség pénzén adott bizonyos juttatást egy megszorúlt termelési ágnak. Fizetésképtelen kartel. A bádogárú-kartel súlyos nehézségekbe jutott; tevékenysége nemcsak a tagok termékeinek eladására szorítkozott, hanem a termelés csökkentésének célzatával megvásárolt és leállított szakmabeli üzemeket. Ezen tranzakciók keresztülviteléhez természetesen megfelelő tőkék kellettek, melyet a kartel bankhitel igénybevételével szerzett meg. Az utóbbi hónapokban a kartel megszüntette működését és tagjainak ismét megengedte árúcikkeik szabad forgalombahozatalát minden árelőírás nélkül. Ez azonban csak az egyik része volt a kérdésnek, mert itt maradt a kartelkeret súlyos adósságaival. A kartel a Németországban e célra legáltalánosabban elfogadott jogi formát választotta: a korlátolt felelősségű társaságét, likvidálni kellett tehát ezen társaság adósságait. A kft. a kényszeregyességi eljárás megindítását kérte, azonban a berlini törvényszék ezt a kérést megtagadta, mert egy feloszlásban levő társaság nem kérhet kényszeregyességet. Ennek folytán a csődnek kellett volna bekövetkezni, ami annál is inkább rossz vért szült volna a szakmában, mert a kft. tagjai a német nehéz ipar legtekintélyesebb tagjai közül kerülnek ki, míg a hitelezők közt igen sok kisexisztencia van, akik éppen a kartel mögött álló érdekeltségekre való tekintettel bocsájtkoztak a kérdéses hitelügyletekbe. Érdeklődéssel várjuk, hogy ez a nem mindennapi ügy miként fog végződni. SZEMELVÉNYEK A NÉMET KARTELBÍRÓSÁG DÖNTÉSEIBŐL. Bojkott-tilalom. A német kartelbíróság alábbi döntése azért tarthat számot különös érdeklődésünkre, mert megtagadja beleegyezését egy olyan bojkott alkalmazásától, amely kifejezetten csak a bojkottált jogos magánérdekét sérti, míg a gazdaság egyetemes szempontja vagy a közérdek szempontjából sérelmesnek nem volna tekinthető. Ilyen döntést adott esetben magyar kartelbíróság annál kevésbé hozhat, mert eléje már nem is kerülhetnek egyéb ügyek, mint „közérdekű keresetek". Tehát az alábbi, jogérzetünket mindenképen kielégítő ítélet hozatalára nálunk, sajnos, sor nem kerülhetne: A konfekció ipar 170 tagjának kondíció kartelje kizárólagossági kikötést (Exclusiv-Klausel) tartalmazó szerződést kötött a szövőgyárak karteljével. Eszerint a készruhagyárosok csakis a szövetgyárosok karteljétől vásárolnak, innen kötelesek összes szükségleteiket beszerezni, viszont a szövetgyárosok csakis olyan konfekciósoknak szállíthatnak, akik tagjai ez utóbbiak karteljének. — A konfekciósok kartelje jól kiépített érdekképviseleti szerv, amely egyrészt mint kondiciókartel előírja tagjainak a vevőikkel szemben alkalmazható szállítási feltételeket, másrészt hitelvédelmi, gazdasági és adóügyi kérdésekben kép23 viseli a szakmát, sőt karitatív tevékenységet is fejt ki az arra rászoruló szakmatársak körében. Az alperesként szereplő konfekció-gyártó cég nem tagja a kartelnek, miért is ez utóbbi intézkedik a vele kizárólagos összeköttetésben álló a szövőgyárosok karteljénél, hogy helyezze bojkott alá alperest. Tudvalevőleg ehhez Németországban a kartelbíróság előzetes engedélye szükséges, tehát a konfekciósok és szövőgyárosok karteljei együttesen befolyamodnak a kartelbíróság elnökéhez, hogy engedélyezze a bojkottot, melynél fogva alperes nem kaphat árut a kartelbe tömörült szövőgyáraktól. Felperesnek előadják kérelmükben, hogy alperes általában betartja a készruhagyárosok kartelje által előírt szállítási feltételeket, de fenntartja magának a jogot, hogy adott esetben attól eltérjen és bizonyos vevőknek előnyösebb feltételek mellett eszközli a szállítást; ezen alperes által egyes vevőknek nyújtott előnyök pedig a kartel tagjainak versenyképességét erősen veszélyeztetik. Alperes elismeri, hogy, bár nem tagja a kartelnek, általában a kartel kondícióit alkalmazza, de attól indokolt esetben el is tér, mert a jelenlegi gazdasági depresszióban nem lehetséges a kondíciók teljes merevségű alkalmazása. A megcsappant fogyasztás folytán a vevőkör olyan hatalomra tett szert a szállítócégekkel szemben, hogy a kartel kondíciói nem minden esetben vihetők keresztül. Ezek a körülmények tartják viszsza a kartelhez való csatlakozástól. Megtorlásul a szövőgyárak alperest bojkott alá helyezték ]és ezzel gazdasági ;létében veszélyeztetik. Kéri tehát, hogy a bíróság tagadja meg hozzájárulását a bojkotthoz. Felperesek ezzel szemben arra hivatkoztak, hogy alperesnek módjában áll a szakma karteljéhez csatlakozni és ezzel a bojkottot magától elhárítani. A kartelbíróság elnöke első fokon megtagadta engedélyét a bojkott engedélyezéséhez. A másodfokban eljáró kartelbíróság tanácsa a döntést magáévá tette. Érdekes az indokolás gondolatmenete, mert a hasonló kérdések döntéseinek valóságos eljárási sémáját adja: Mindenekelőtt azt kell vizsgálni, hogy a bojkott engedélyezése minő gazdasági hatást eredményezne bojkottáltra nézve; ugyanis a bojkott-tilalom első előfeltétele, hogy a bojkottált iparűző gazdasági szabadságának veszélyeztetése álljon be. E tekintetben pozitív eredményre jut az indokolás, mert a szövőgyárasok kartelje a szakmának olyan jelentékeny részét foglalja magába, hogy ezen gyárosok árujától elvágva, egyedül külföldi és a német outsider cégekre utalva, alperes eredményes gazdasági tevékenysége veszélyeztetettnek tekintendő. Mert ha ez nem is jelentené alperes üzemének megsemmisülését, versenyképességét erősen gyengítené, fennforog tehát a gazdasági szabadság méltánytalan korlátozása. — Megállapítja az ítélet, hogy a kartel az áralakulásba egyáltalában nem folyik be, mert csak kondíciók betartását írja elő tagjainak, tehát nem közérdekellenes, ekként a közérdek szempontjából az sem volna aggályos, ha a kartelhez való csatlakozást bojkottal erőszakolják ki, de az iparűzési szabadság, mint jogos magánérdek védelmében kell a bíróságnak