A kartel, 1932 (2. évfolyam, 1-6. szám)

1932 / 2. szám - Karteljogi problémák

2. sz. A KARTEL 15 lovagolni — igényt tart a kartelben levő termelőknek minderikor egységes minőségben és stabil árban szállított árújára, de nyitva akarja a maga részére hagyni annak lehetőségét, hogy hia a piacon valami konjunkturális lehetőség mutatkozik, pl. egy outsider olcsóbb árakkal jön, úgy ezt a lehetőséget is megjátszhassa, ezt a törekvést azonban a bíróság védelemben nem részesíti, éppen ezért engedélyezi a bojkottot. Eldöntendő tehát iaiz ilyen esetben, mikor a bojkott éppen az egyezményhez való csatlakozás kierőszakolását célozza, hogy tényleg elfogadható, lojális feltételek mellett kívánják-e az egyezményhez való csatlakozást? Erre van a német judikaturának egy gyakran visszatérő szava: a „zumuthar" kifejezés, melyet magyarra iákként fordítanék, hogy a bíróság azt vizsgálja, hogy a jó kereskedő gondosságával feltételezhető-e, elvárható-e az illető outsider csatlakozása. Ha tehát a csatlakozástól az outsider nemcsak nincs elzárva, sőt az összes gazdar sági szempontok figyelembevételével számára megszabott feltételek mellett járható utat jelentene (der Anschluss wáre ihm zumutbar!) akkor ám vessen magára, ha saját jószántából inkább a harcot választja, de akkor ne várjon a bíróságtól segítséget. Az outsider pozíciója ugyanis gyakran igen előnyös lehet, ha valaki ezekről lemondani nem akar, akkor ne igényelje ráadásul még a karteltagságglal járó előnyöket is. A fentiekben egy-egy cseppet merítettem, egész ötletszerűen kiragadva őket a kartelmagánjog problémáinak valóságos tengeréből. Nem akartam ezúttal karteltörvényünk bírálgatásába fogni, mert egy ilyen nagyon kényes gazdaság jogi kérdésben könnyebb a bírálat, mint az alkotás. De arra a kardinális elvi hiányra mégis csak rá kellett mutatni, hogy kár volt az egész kérdéskomplexumnak éppen ia leggyakorlatibb és a legnagyobb jogibizonytalanságot jelentő részét, — a kartelmagánjogot, a törvényes szabályozásnál egyszerűen csak kihagyni. Persze az élet segít magán, azért vagyunk itt mi jogászok, hogy iá törvény hiányait interpretálással és belemagyarázással kiegészítsük. Ezúttal az lesz részünkre a lecke, hogy magánjogi konfliktusokba is belemagyarázzuk a közérdeket és így elérjük, hogy karteltörvényünk az illető esetre alkalmaztassék. Pl. bojkott esetében azt kell majd fejtegetnünk, ha egy bojkott alá helyezett iparűző bíz meg érdekei védelmével, hogy az iparűzés szabadsága — közérdek, még ha annak megsértése közvetlenül csak egy adott személy existenciáját veszélyezteti is csupán. Elavult törvényeknél megszokhattuk azt, hogy abba új életet és új tartalmat a törvénymagyarázatnak és az ezen alapuló bírói gyakorlatnak kell vinni; de a karteltörvény eseté- i ben egy vadonat új jogalkotással állunk szemben, tehát nagyon szomorú, ha már itt is mást kell belemagyarázni, semmint amit a törvény voltaképen mond, — ahhoz hogy a törvény a gyakorlati követelményeknek megfeleljen. Azok tehát, akik a kartelprobléma törvényes szabályozása mellett szálltak síkra, nem tehetik le a fegyvert most sem, midőn már látszólag eljutottunk a törvény életbelépéséhez. Tovább kell küzdeni jogászi eszközökkel a kartelmagánjog hatalmas és nagy jelentőségű anyagának törvényes szabályozásáért! SZEMLE. A karteltörvény alkalmazásának premiére-je. Tudomásunk szerint a Kúria Ternovszky-tanáosának P. IV. 4015/1930. sz. ítéletében nyert első gyakorlati alkalmazást ,,A gazdasági versenyt szabályozó megállapodásokról" szóló 1931. évi XX. törvénycikk. A per választoittbíróság ítéletének érvénytelenítése iránt indult és felperes többek között a Pp. 784. § 7. pontjára hivatkozik, mely szerint érvénytelenítendő a választottbírósági ítélet, ha az ,,a törvény szerint meg nem engedett cselekményre kötelez". Ugyanis a felperesi állítás szerint a választottbírósági marasztaló ítélet alapját képező szerződés erkölcs és közrendellenes levén, annak megszegése miatt marasztaló választott bírósági ítélet is érvénytelen. Ezt az álláspontot annyiban magáévá tette a Kir. Kúria, hogy relevánsnak ítéli a kartelszerződés ellen közrendellenesség címén tett kifogást, mert annak valósága esetén tényleg érvénytelenítendő volna az ítélet. Ekkor ugyanis „a választottbíróság ítélete a felperest oly szolgáltatásra kötelezné, amelynek kikötése és érvényesítése törvényes tilalomba ütközik". Az iratoknál elfekvő szakértői vélemények a kartelszerződésnek közrendellenességét illetőleg eltérőek voltak, a Kir. Kúria tehát a másodfokú ítélet ezen részét feloldotta és utasította a felebbezési bizottságot, hogy a karteltörvény 5. §-a szerint alakított Kartelbizottság szakvéleményét kikérje és ennek figyelembevételével hozzon ítéletet. Tekintettel arra, hogy felperes a választottbíróság ítélete ellen ia közrendellenesség kifogását még a karteltörvény életbeléptetése előtt hozta meg, amikor még a választottbírósági ítéleteket nem kellett a kincstár jogügyi igazgatóságával közölni, — a fenti döntés ^feltétlenül aggálytalan. Ha azonban valamely 1931. október 15-ikét, tehát a karteltörvény életbeléptetését követőleg hozott választottbírósági ítélet megtámadása képezte volna a kereset tárgyát, — a kérdés érdekessége kedvéért variáljuk a témát — akkor a fenti döntés ellen a karteltörvény 13. §-ára lehetne utalni. Ugyanis éppen e lap hasábjain eléggé sérelmeztük, hogy a választottbíróságok ítéletének a közérdekből való megtámadása — csakis a kereskedelmi miniszter utasíi tására a kincstár jogügyi igazgatósága által tör-