A kartel, 1931 (1. évfolyam, 1-7. szám)

1931 / 4. szám - Törvényjavaslat a cukorrépatermeléssel és a cukorgyártással kapcsolatos egyes kérdések szabályozásáról

4. sz. A KARTEL 27 sába. Szerinte, ha az összes közszükségleti tömegcikkek árait egy monopolisztikus központi hatalom intézi, akkor voltaképen eljutunk a piac szocializálásához, ami hátrányosan különbözik a szocialisták elgondolásától, mert ennek a szocializálásnak csak egyes magángazdasági hatalmi alakulatok látják hasznát, nem pedig a fogyasztók összesége. A j márkacikk-gyárosok anyagi érdekét a továbbeladási árak megkötöttségében Tschierschky abban látja, hogy a gyárosok el akarják kerülni azt, hogy kénytelenek legyenek a ke- ! reskedők között kifejlődő versenyre való tekintettel áraik kalkulációját időnkint revi- 1 deálni. Inkább kikapcsolják egységes árelőírással a kereskedői versenyt, ez utóbbiaknak jelentékeny hasznokat biztosítva, csakhogy | függetlenítsék magukat a piac természetében rejlő árhullámzástól. Ha mindezen különböző felfogások és álláspontok között választanom kellene — nem tudom osztani a kötött árral bíró márkacikkek rendszere ellen elhangzó támadásokat. ; Az árak tülfeszítése akkor válhatik veszéllyé a köz szempontjából, ha egy bizonyos szükséglet fedezésére szolgáló cikk terén a verseoy teljesen ki van küszöbölve. A márkacikkek árelőírása következtében ez a helyzet még nem áll elő! Mert az igaz, hogy a Corvin árúházban ugyanannyit kell egy eredeti Gilette pengéért fizetnünk, mint egy előkelő Váciutcai drogériában, tehát az egyes kereskedők között ugyanazon márkacikk tekintetében ki van küszöbölve a verseny. De az ugyanazon szükségletet kielégítő különböző márkacikkek között még lehet és van is verseny. Ha drága az eredeti Gilette penge, akkor választhatunk az Elysium, a Morisson, a Tabula Rasa és még egy tucat ugyanazon célt szolgáló márkacikk között. A márkacikkek tehát csak a kereskedők versenyét küszöbölik ki, de nem a gyárosokét! Ha tehát az egyik márkacikk árát a gyáros túlságos magasra szabta, akkor a publikum vesz egy másik hasonló, olcsóbb cikket. Kevés márkacikk áll egyedül a piacon, meg van tehát a verseny lehetősége és ez elég garancia a túlzott árak ellen. Más dolog aztán, ha az azonos szakmabeli gyárosok márkacikkeik árát illetőleg kartelbe lépnek. Ekkor az j a helyzet, hogy az azonos szükségletet szolgáló különböző márkacikkek versenyét kizárja a kartel, a kereskedők versenyét megszünteti a fix továbbeladási ár — ilyen körülmények között tényleg előállhat a fogyasztóközönség kizsákmányolásának esete. De ebben az esetben a magas árakat nem a márkacikk rendszer okozta, hanem a gyárosok kartelje. Erre pedig vonatkoznak a karteltörvény általános rendelkezései. Ezért nem tudunk a német kormány eljárásának elvi jelentőséget tulajdonítani — erélyes fellépése talán alkalmas a gazdasági élet jelenlegi válságában az 1 olcsóbbodást egy lépéssel elősegíteni, de aligha fogja alapjában megingatni a márkacikk eladási rendszerét és az arra vonatkozó judikaturáí. Éppen a fentiek okából helyeseljük a budapesti Kamara Választott Bíróságának újabb ítéletét (25.875 1930. sz.), melyben az árrontást annak dacára tisztességtelen versenynek mondotta ki, hogy közszükségleti cikkről, mosószappanról volt szó! Meg kell ugyanis két esetet különböztetnünk, vagy verseny áll fenn a szappangyárosok körében, akkor a szabad verseny törvényei fognak arról gondoskodni, hogy a gyáros által előírt továbbeladási ár túlzott ne legyen. Ha pedig a szakmabeli márkacikkgyárosok kartelben vannak és verseny hiányában túlzott árakat írnak elő a kereskedőknek, akkor sem a márkacikkek eladási rendszerében van a hiba, hanem magában a kartelben, amely a gyárosok között áll fenn, ez ellen pedig a meghozandó karteltörvény eszközeivel kell küzdeni. Ha azután az illetékes hatóság szükségét látja annak, hogy pl. a szappankartel ellen túlzott árai miatt eljárjon, akkor intézkedései között szerepelhet az is, hogy a kereskedőket felmenti a továbbeladási árak betartásának kötelezettsége alól. Azt ugyanis el kell ismerni, hogy a gyárosok karteljének fenntartását és szigorú ellenőrzését nagyon megkönnyíti a márkacikkek kötött továbbeladási rendszere. Ha tehát a hatóság indíttatva érzi magát egy kartel ellen eljárni, akkor tényleg itt kell a kérdést megfogni. Ha azonban az illető szakmában nem áll fenn a kartel, akkor sehogysem tudok a fix eladási árak előírásában veszélyt látni, — még ha közszükségleti cikkről is van szó. Hiszen a gyárosnak nem érdeke a kereskedőre túlzottan magas hasznot oktrojálni, mert ezzel csak drágítaná árúját és csökkentené annak kelendőségét. Ha viszont a gyári ár már önmagában túl magas, ez semmi összefüggésben nincs a fix továbbeladási ár kérdésével és ha nincs az illető márkacikkgyárosnak monopolisztikus helyzete a piacon, akkor a verseny és a forgalom csökkenése amúgy is jobb belátásra térítené helytelen árpolitikája tekintetében. Jogalkotás. Törvényjavaslat a cukorrépatermeléssel és a cukorgyártással kapcsolatos egyes kérdések szabályozásáról. Lapunk májusi számában már jeleztük, hogy a nemzetközi cukoregyezmény keresztülviteléhez az egyes államok törvényhozási gépezetének meg kell alkotni a szükséges rendelkezéseket. Valóban megjelent egy 7 szakaszos törvényjavaslat, amely mellett nem lehet szótlanul elhaladni. Ami alatt azonban