A kartel, 1931 (1. évfolyam, 1-7. szám)
1931 / 2. szám - Izzólámpa világegyezmény - Nemzetközi rézkartel
16 A KA RTEL 2. S2. állapodásszerű arányban osztja szét a termelők között. A kartel célja a piac hullámzó árainak stabilizálása; a kartel működésének bírálói (Alfréd Marcus Berlin, Kartel-Rundschau 1931. 18. o.) szerint a stabilizálás főleg az árak emelésében állott. Érdekes ebben az összefügésben annak a megállapítása, hogy az amerikai törvényhozás egy aggályos alkotása mennyire megbosszulja magát. Miként ismeretes a Sherman Act óta Amerikában a verseny érvényesülését korlátozó alakulatok törvénybe ütköznek. í918-ban azonban a WebbPommerence Act ezen változtatott, amennyiben míg a belföldi piacon a trösztök és kartelek működése tilalomba ütközött, addig a fenti törvény az exportkartelek alakulását megengedte. Ez az ,,Amit nem kívánsz magadnak, azt tedd másnak" elv gazdaságpolitikai alkalmazása volt. Azonban éppen a rézkartel esete bizonyította, hogy az export-árakra vonatkozó kartelmegállapodás gyakorlati hatásaiban a belföldi versenyt is csaknem kizárja. Ugyanis a belföldi eladási ár nem lehet jelentékenyen olcsóbb az export árnál, mert akkor az amerikai kereskedő, aki belföldi áron i szerzi be a rezet, az exportban versenyt támaszthatna a termelők karteljének. A helyzet tehát az, hogy a belföldi eladás tekintetében a réztermelők között nincs kartelmegállapodás, tényleg azonban az exportárakon keresztül a kartel irányítja a belföldi áralakulást. irodalom. Dr. Hans Klínger: Die Rechtsprechung des Kartellgerichtes. C. Heymann's Verlag Berlin 1931. A német kartelbíróság több mint hétesztendős fennállása alatt óriási munkát végzett. Az 1923, évi kartelrendelet a dolog természetéből kifolyólag számos üres keretet tartalmazott, melybe a bírói gyakorlatnak kellett életet és tartalmat bele vinni, Erről a munkáról számol be a fenti gyűjtemény, melynek előnye az esetek elvi jelentőségű magvának rövid ismertetése és azoknak áttekinthető rendszerezése. A szerző, mint a kartelbíróság aktív tagja, hivatásánál fogva benne él ebben az anyagban, így munkája igen használható az elméleti és gyakorlati jogásznak egyaránt. A döntések három nagy csoportba oszthatók: Mindenekelőtt tisztázni kellett a döntések egész sorában, hogy mi is tekintendő kartelnek? Ugyanis a törvény meghatározása bármily precíz lehet, az élet mégis alkot határeseteket, melyek tekintetében a bírói mérlegelésnek kell a karteljelleg fennforgásának tekintetében a döntést megejteni. A másik roppant nagyfontosságú kérdés, melynek egész joggyakorlata bontakozik ki előttünk, a rögtöni hatályú felmondásra vonatkozik. A kartelrendelet megengedi a magánjogi szempontból érvényesen megkötött kartelszerződésnek hatálytalanítását, ha a karteltag „fontos okot" igazol. Első tekintetre ez a rendelkezés igen veszélyesnek látszik, mert a „fontos ok" túlságos tág és labilis fogalom. Az idő azonban a rendelet szerkesztőit igazolta. A német kartelbíróság ezt a tényleg szétfolyó fogalom-meghatározást gyakorlatában oly világosan kikristályosította, hogy az azonnali hatályú felmondás körül meglehetősen stabilizálódott jogkelyzettel állunk szemben. Kifejlődtek a „fontos okok" egyes nagy csoportjai, azon belül számos árnyalattal: felmondás a kartelenkívüli versenytársak elszaporodása, a kartelvezetőség hibás üzletpolitikája, a kartelszerződésnek más tagok által való állandó megszegése stb. miatt. A döntések harmadik nagy csoportja a bojkott megengedhetőségének kérdéseire vonatkozik, A bojkottot itt az egyszerűség kedvéért gyűjtőfogalomnak használom, tényleg idetartozik pl. annak sérelmezése, hogy valamely céget nem vettek fel a nagykereskedők listájára, nem adták meg neki a nagykereskedői ár kedvezményét, így az illető iparűzésben megbénítva érzi magát. Ide tartozik a hűségrabatt kérdése, melyet egyáltalában nem lehet elvi alapon eldönteni, csakis a konkrét eset körülményeinek figyelembevételével. Ha ugyanis valamely kartel azt a vevőjét, ki kartelenkívüli versenytársánál is vásárol, ezen cselekedetéért előnyök megvonásával bünteti, ez lehet szabad versenynek puszta eszköze, de lehet az outsider gazdasági megsemmisítésének célzatával monopolisztikus helyzet létesítésére irányuló harc, melyhez a kartelbíróság már beleegyezését nem adhatja, mondván, hogy a kartel konkurráljon olcsó árakkal, de ne büntesse azt, aki mással is üzleti összeköttetést tart fenn. Mindezen esetek árnyalatos finomságú megkülönböztetését tartalmazza dr. Klinger karteldöntvénytára. Szerkesztői üzenetek. Bírósági titkár, Budapest. Köszönöm szíves figyelmeztetését, én is olvastam a munkáimról megjelent epés kritikát. Miután azonban ez a támadás „K. F." szignóval látott napvilágot, legkevésbbé sem lepett meg és azonnal napirendre tértem felette. Ami a kritika végkonklúzióját illeti, hogy írásaimmal nem teszek magamnak jó szolgálatot, ebben K. F.-nek igaza lehet. Engem meggyőződésem kialakulásában és felfogásaim nyilt megváltásában soha sem vezet az a szempont, hogy vájjon ezzel egyéni érvényesülésemnek jó szolgálatot teszek-e? — Gazdasági liberalizmus. Cn nem ért egyet az „Államhatalom kettős feladata" c. cikkemmel, mert Ön szerint nemhogy kettős feladata volna az államnak, sőt egy sem, mert az állam egyáltalában ne avatkozzék a magángazdaság szervezkedési szabadságába, Ön Adam Smithre való hivatkozással perhorreszkál minden beavatkozást és tiltakozik a kartelek nyilvános ellenőrzése ellen. Csakhogy Adam Smith megtagadná Önt, ha ma lejönné közénk. A nemzet gazdaságtan tiszteletreméltó atyamestere ugyanis a végső konklúziókig keresztülvitt szabadversenyért küzdött, annak pedig valóságos megcsúfolása a jelenlegi védvámrendszer, mely az egész világon valóságos orgiákat ül. A magas vámfalakat Ön akceptálja, de ezeken belül érvényesüljön a teljes gazdasági szabadság és ellenőrzésmentes legyen a kartelek alakulása és működése. Az Ön álláspontját következetlennek tartom: akkor nem tiltakozik az államhatalom beavatkozása ellen, mikor vámfalak felállításáról van szó. De hirtelen elítél minden állami beavatkozást és a korlátlan szervezkedési szabadság álláspontjára helyezkedik, ha a kartelek ellenőrzése kerül szőnyegre. Az én véleményem szerint az az ipar, mely nem utolsó sorban az állam által biztosított vámvédelemnek köszönheti létét, nem kifogásolhatja, ha ugyanaz az állam ellenőrizni kívánja, hogy a köz terhére nyújtott előnyt tényleg a köz érdekeinek szem előtt tartásával használják-e fel! , Dunántúl" Pécsi Lgyetemi Künyvk iadó é< Nyomda Részvénytársaság.