A kartel, 1931 (1. évfolyam, 1-7. szám)

1931 / 2. szám - A kartelek nyilvános ellenőrzésének alapproblémái [2. r.]

10 A KARTEL nek oly régen vitatott reformját a megvalósu­lás stádiumába hozzák, a jelenlegi rendszer­ből átveszi úgy a rögtöni hatályú felmondás, mint a „Práventivzensur" intézményét. Ezen intézmények ellenzői abból a téves tételből indulnak ki, hogy ezek a rendelke­zések tisztára magánjogi jellegű érdekek védelmét szolgálják. Ez a felfogás mellyel éppen a jogirodalomban gyakran találkozunk csakis akkor volna tartható, ha a karteleket és trustöket egyszerűen a magángazdaság bizonyos megnyilvánulási formájának tekin­tenők, amely a magángazdaság üzleti életé­nek egyéb vállalkozási formáitól csupán annak terjedelme tekintetében tér cl. Ez a felfogás azonban figyelmen kívül hagyja, hogy ezek az alakulatok a magángazdaság egész felépítését és a piac alakulásának szabályait bolygatják meg. A fenti téves álláspontot kö­vetkezetesen csak azok képviselhetik, akik elvi ellenzői minden állami szabályozásnak, akik azt vallják, hogy a köz mindezen dol­gokba egyáltalában ne avatkozzék bele, mert e kérdéseket a magángazdaság a kapitalisz­tikus gazdasági rend alaptörvényei szerint önmaga legjobban szabályozza. A doktrinér liberalizmusnak ezen álláspontját azonban még a salzburgi jogászgyűlés sem merte fenn­tartani, hanem kénytelen volt ellentétbe he­lyezkedni számos háború előtti határozatá­val és az állami ellenőrzés szükségességét kimondani. Ha azonban elismerjük annak szükségességét, hogy a kartelszervezetek gya­korlati politikáját a köz ellenőrzésének ves­sük alá, akkor ebben a megállapításban az a beismerés foglaltatik, hogy ezek a szerveze­tek olyan sajátságos hatalmi alakulatokat jelentenek, melyek már elvesztették tisztára magán gazdasági jellegüket. Ez aképen ér­tendő, hogy ezek a szervezetek a magángaz­daságnak olyan hatalmi tényezői, melyek a nemzetgazdaság jelentékeny részeinek érzé­keny károkat okozhatnak. Sőt állíthatjuk, hogy ilyen károkat szükségszerűié g kell okozniok, mert a gazdasági organizmus egyes sejtjeinek túltengése (Hypertrophie) csak a többi sejtek rovására történhetik. A köz- és magánérdeknek ezen szoros kapcsolata foly­tán nyer a rögtöni hatályú felmondás és a bojkottszerű intézkedések előzetes cenzúrája közérdekű jelentőséget és ezért nem nélkü­lözhetők ezek a látszólag magánjogi vonat­kozású intézmények a kartelek közérdekű ellenőrzésének rendszeréből. Különösképen áll ez a szervezeti kényszer (Organisationszwang) tekintetében. (A szer­vezeti kényszer alatt azokat a bojkottszerű joghátrányokat értjük, amelyek segítségével valamely szervezet tagjaira, versenytársaira avagy fogyasztóira bizonyos előírások, meg­állapodások betartását rákényszeríti. A szerk.) Természetesen el lehet ezeket a kérdéseket 2. sz. azzal intézni, hogy a magánjog sehol sem ismer szerződési kényszert (Kontrahirungs­zwang), tehát a kereskedelmi szabadság indi­viduálista-liberálís alapelve mellett minden­kinek jogában áll bizonyos egyénekkel szem­ben az üzleti összeköttetést megtagadni. Ki­vételt csupán ezen magatartás jóerkölcsökbe ütköző vagy ,,sikán"-szerű jellege képez, mert ily magatartás kártérítés kötelezettségét vonhatja maga után. Ezen felfogás hívei azon­ban tökéletesen figyelmen kívül hagyják, hogy amidőn a magánjog ezen problémái kodifikálás útján megoldást nyertek, akkor még gondolni se lehetett a vonatkozó tény­álladékoknak ilyen alapjaiban történő meg­változására, ahogy ez a hatalmas magán­gazdasági szervezetek kifejlődése révén tény­leg bekövetkezett. Ma a szervezeti kényszer eszközei következményeiben gyakran óriási súlyú fegyvert jelentenek és ez a fegyver a/on rendszeresen követett cél szolgálatában áll, mely az egyes gazdasági alany érdekével szemben ezen magángazdasági hatalmi ala­kulatok kiépítését és erősítését óhajtja meg­valósítani. Ezzel tehát megváltozott a bojkott intézményének nemcsak quantitatív, hanem qualitatív jellege is úgyannyira, hotfy ily intézkedések a jogrendszerünkben biztosított iparűzési szabadságot komolyan veszélyeztető tényezővé lettek. Ezt az álláspontot képviseli Nádas sze­rint (Das ungarische Kartell- und Konzern­recht, Berlin, 1928. 42. o.) a budapesti keres­kedelmi és választottbírósága is. Ezen a ponton tehát a magánjog szerződési szabad­sága éles ellentétbe jut az iparűzés szabad­ságával. Ezen ellentét igazságos megoldása azonban nemcsak az érdekelt gazdasági ala­nyok aránylag szűk körének érdeke, hanem ennek a közérdek szempontjából is elvi je­lentősége van. Figyelembe kell venni még e tekintetben azt, hogy a kartelszervezetek hatalmi fölényével szemben a magánjog által nyújtható védelem, rendszerint csődöt mond. A magánjog védelmi eszközként csak a kártérítési per indítását ismeri. Azonban ily kártérítési perben bizonyítani kell az elszen­vedett kár összegszerű nagyságát, ez pedig feltételezi azt, hogy egy gazdasági erejében már amúgy is legyengült panaszos a finan­ciális eszközök tekintetében aránytalan fö­lényben lévő ellenféllel szemben indítson bo­nyolult és költséges pert. De még ettől elte­kintve is, az ily kártérítési per alaki és anyagi jogszabályai csak legritkább esetekben nyúj­tanak a bíróságnak alkalmat arra, hogy ítélke­zésében magával a kifogásolt üzletpolitikával szálljon szembe és a rendszerben rejlő vissza­éléseket akadályozza meg. Pedig figyelembe kell vennünk azt az egyenesen szédületes gazdasági jelentőséget és hatalmat, mellyel a kartelek és trösztök rendelkeznek és nem

Next

/
Oldalképek
Tartalom