A Jog, 1908 (27. évfolyam, 1-39. szám)

1908 / 23. szám - Az aranybulla. 2. [r.]

186 A JOG Az aranybulla. Irta ÁGOSTON PÉTER nagyváradi jogtanár. (Vége.*) Az aranybullának 31, az 1231. évi átírásnak 35. cikke van. Ezekből a termeléssel az előbbiben 10, az utóbbiban 8 cikk függ össze. Érdekes már most figyelemmel kisérni azt, hogy mint törekszik az aranybulla a régi állapotot fentartani és visszaállítani, s hogy e rendelkezéseit később milyen más körülmények igazolására idézték. S hogy jelentőségét ennek a körülménynek köszönhette. Az aranybulla III. cikke Kálmán törvényeinek I. k. 35. fejezetében is megvan: «Denarii octo, qui de liberis singulis colligebantur, a modo non accipiantur.»16) Azonban teljesen uj a descensus megszüntetése. Ezt az ujitást azonban hatálytalanná tette az 1231. évi átirás, azonban a fogyasztott cikkek megfizetésének kötelezettségét állapítván meg, a pénz szerepe tűnik szembe. Épen azért egészen reakcionárius, teljesen maradi rendelkezés a 20. fejezetbeli, mely azt mondja, hogy nem kell pénzben megváltani a tizedet. S igy nem lephet meg, hogy az 1231. évi átírásban nincs benne. A termelés haladását, a legelő értékének emelkedését mutatja a 22. a disznók legeltetéséről A nyestbőr adófizetési módjának a Kálmán király által megállapítottal való azonosságát mondja ki a 27. fejezet. A nyestbőradót ugy látszik Kálmán rendelkezése szerint nyestbőrökben fizették, mert az 1231. évi átirata az aranybullának a pénzbeli fizetési kötelességet állapítja meg. Az aranybulla 29. cikke mely nagyjában azonos az 1231. évi átirás 24. cikkével, a király jövedelmei közt cseberpénzt, vámokat, ökröket emlit, ami már csak részben természetbeni jövedelem. A 23. cikknek a pénzbevonást és rossz pénz kibocsátását tiltó rendelkezése szintén fejlettebb gazdasági viszonyokra enged következtetni. Szintúgy az 1231. évi átirás 28. cikke. Kétségtelen ezekből, hogy az aranybullának az a szövege, melyet 1222-ben elfogadtak, a fejlődésnek gátja volt. Kétségtelen, hogy ezek a rendelkezések az államot képviselő király részére termesztményeket biztosítottak csupán, s a könynyen kezelhető pénzt teljesen elvonták, s ennek dacára a nemesek a királytól pénzt kötöttek ki maguknak, mint pl. az aranybulla 7. cikkében. Nem értették, hogy mikép van az. hogy a király pénzosztásra adta magát, hogy a kereskedést folytató zsidók- és ismaelitáknak adta bérbe a királyi jövedelmeket. Endrének az az eljárása, hogy pénz szerzése végett az ismaeliták- és zsidókkal lépett összeköttetésbe, nemcsak természetes, hanem helyes, sőt elkerülhetetlen volt. Hiába való az aranybulla 24-ik cikkének és az 1231. évi átirás 31-ik cikkének tilalma : Comites camerarii moneta- Monete et salibus et aliis rum, salinarii et tributarii publicis oíficiis Judaei et sanobiles regni nostri sint. raceni non praeficiantur. §. 1. Ismaelitae et Judaei fieri non possint.1'') Endre e tilalomnak dacára megtartotta a zsidókat és ismaelitákat s mikor 1231-ben Róbert érsek egyházi átok alá helyezi, e miatt lehetetlenséget követel tőle, amit azonban csak akkor lát be, mikor Endre az egyházak részére óriási sóadományokat biztosit, ami után az ismaeliták és zsidók továbbra is megmaradtak helyükön. II. Az aranybulla rendelkezéseinek második csoportja a királyi személyes és a királyi főhatalom mikénti gyakorlására vonatkozik. Kétségtelen, hogy az aranybullának fenti rendelkezései a királynak a nemességgel szembeni gyengeségét mutatja. Fokozottabb mértékben mutatják ugyanazt a most tárgyalandó rendelkezések. *) Előző közlemény a 22. számban. 16) A nyolcdenáros adót, melyet minden szabadtól szedtek, ezentúl ne szedjék. ») Pénzváltó kamara ispánok, sókamarások és vámosok országunkbeli nemesek legyenek. 1. §. Ismaeliták és zsidók ne lehessenek. Az aranybulla 11. cikke: Az 1231. évi átirás 23. Si hospites videlicet boni ho- cikke : Hospites nobiles ad mines ad regnum venerint regnum venientes, nisi insine consilio regni ad digni- colé esse velint, ad dignitatates non promoveantur. tes non promoveantur; per tales enim divicie regni extrahuntur. A két szöveg az idegenekre nézve ugyanazt a tilalmat foglalja magában, s mégis lényegesen eltérnek egymástól, mert az 1231. évi szöveg csak azt kivánja az idegentől, aki méltóságot nyer, hogy itt lakjék, hogy a gazdaságot ki ne vigye az országból, mig az aranybulla közönségesen elfogadott szövege a tanács hozzájárulását követeli. Az aranybulla 26. cikke : Az 1231. évi átirás 32. cikk : Item possessiones extra §. 1. Possessiones extra regnum non conferantur. regnum non conferantur. §. 1. Si sunt aliquae collá- §. 2. Et si alique sunt tae vei venditae, populo regni collate vei vendite; populo ad redimendum reddantur.18) regni ad redimandum reddantur vei simpliciter recipiantur. A királyi főhatalom tartalmának megállapítására szolgálnak azok a rendelkezések is, melyek a király adományozási jogát az adomány tárgya tekintetében is korlátozzák. Idevág az aranybulla 16. cikke, mely az 1231. évi átirás 26. cikkével azonos: Integras comitatus vei dignitates quascunque in praedia seu possessiones non conferemus perpetuo.19) Az 1231. évi átírásból hiányzik a «perpetuo», aminek következtében ez kevésbbé érthető. Elfogadva azonban azt, hogy a perpetuo a tilalom lényeges része, kétségtelen, hogy Endre egész megyéket adófizetési és katonaállitási kötelezettséggel adományozott. A megadományozott hűsége reményében történt az adományozás s ha nagy birtokainál fogva hatalmas volt az adományos, nagyon könnyen örökletessé tehette az adományt. A vármegye adományozása nem jelentett viszont oly nagy területet s az egész ^területre kiterjedő tulajdonjogot, mint a birtokadomány általában, hanem inkább tisztség-jellegü. A köztisztviselői kinevezést és a birtokadományt nem tudták azonban megkülönböztetni, s innen a sok félreértés. A királyi főhatalom legvilágosabban a katonai szervezet körüli jogállásában nvilvánul. Az aranybulla erre nézve is ad képet, habár ez nem világosit fel teljes mértékben a király jogállásáról. E tekintetben a két szöveg lényeges eltéréseket mutat. Az első szöveg a kötelezetteknek csak szűkebb körét mutatja, mint a második, mely utóbbiban a banderiális rendszer csirája is felfedezhető. Az aranybulla 7. cikke : Az 1231. évi átirás 15. cikke : Si autem rex extra reg- §. l.Nobis facientibus exercinum exercitum ducere volu- tum extra regnum, nobiles erit servientes cum ipso ire nobiscum ire non tenentur. non teneantur, nisi pro pecu- 16-ik cikk : §. .1. Si vero exer nia ipsius. Et post reversio- citus super regnum venerit uninem judicium exercitus super versi et singuli ad defensionem eos non recipiat. patriae contra inimicas se op§ 1. Si vero ex adversa ponere teneantur.21) parte exercitus venerit super § *2. Regestro superveniregnum omnes universaliter ente exercitu pro vindicta, ire teneantur. ipsos tenentur persequi. § 2. Item si extra regnum 15. cikk. exercitum ducere voluerimus 2. §. Nisi comites et stipenet cum exercitu iverimus, om- diarii et jobagiones castri et nes qui comitatus habent pro qui ex ofíicio debito tenenpecunia nostra nobiscum ire tur, et quibus acceptas conteneantur20) cessismus possessiones. 17) Ha a vendégek, mint jámborok jönnének az országba, az országtanács nélkül méltóságra ne jussanak. 2) Továbbá birtokot az országon kivülinek ne adjanak. 1. § Ha valamelyest adtak vagy eladtak, azt a hon fiai válthassák vissza. 19) Egész megyét vagy akárminemü méltóságot örök jószágul vagy birtokul nem adunk. 20) Ha pedig a király az országon kivül akarna hadakozni a nemesség ne tartozzék vele menni, hanem csak a király pénzén és valamikor hazatérend, a nemeseken hadi bírságot ne vegyen. 21) 1. § Ha pedig ellenség támadna haddal az országra, mindnyájan tartoznának elmenni. 2. §. Azonképpen, ha az országon kivül akarnának hadakozni ésmi is a haddal mennénk, mindenki akinek ispánsága van, a mi pénzün. i kön velünk menni tartozik.