A Jog, 1908 (27. évfolyam, 1-39. szám)

1908 / 22. szám - Az aranybulla. 1. [r.]

Huszonhetedik évfolyam. Szerkesztőség: V., Rudolf-rakpart 3. sz. Kiadóhivatal: V.f Rudolf-rakpart 3. sz. Kéziratok vissza nem adatnak. 22. szám. Budapest, 1908. május 31. A JOG (ezelőtt MAGYAR ÜGYVÉDI KÖZLÖNY) HETILAf ÍZ IGAZSÁGÜGY ÉRDEKEINEK KÉPVISELETÉRE, i MAGYAR CCYTÉDI, BÍRÓI, ÜGYÉSZI ÉS KÖZJEGYZŐI KAR KÖZLÖNYE. Számos kiváló szakférfiú közreműködése mellett szerkesztik és kiadják RÉVAI LAJOS dr. - STILLKR MOR dr. ügyvédek. Előfizetési árak: Helyben, vagy vidékre bér* mentve küldve: Negyed évre 4 korona Fél « _ 8 « Egész _ 16 Megrendelések, felszólalások a kiadóhivatalhoz intézendök. Megjelen minden vasárnap. Az előfizetési pénzek legcélszerűbben bérmentesen postautalvány nyal küldendők. TARTALOM: Az aranybulla. Irta Ágoston Péter, nagyváradi jogtanár. — Gyakorlati észrevétel a végrehajtási törvény módosításához. Irta R u 11 k a y Aladár, kisszebeni járásbiró. — A gyilkosság és emberölés. Irta T h ó t László dr. budapesti kir. ítélőtáblai tanácsjegyző. — A békebiróság intézménye Angliában. Irta R e i c h Péter Kornél, Budapest. — Belföld (Az ügyvédi nyugdíjintézet — Az igazságügyi tárca költségvetése a képviselőházban). — Külföld (Németbirodalmi törvényjavaslat az ipartörvény módositásáról.) — Vegyes. MELLÉKLET: Jogesetek tára. — Felsőbirósági határozatok és döntvények. — Kivonat a Budapesti Közlönyből. Az aranybulla Irta ÁGOSTON PÉTER nagyváradi jogtanár. A jogtörténet egyik elsőrangú feladata a jogintézmények fejlődésének s a jogszabályok keletkezésének elveit megállapítani. E feladatot csak ugy oldhatja meg, ha a jogintézmények keletkezésének okát és keletkezésük korában való jelentőségüket vizsgálja. Vizsgálnia kell továbbá a jogintézmények jelentőségének változásait, s ezek okait. A legtöbb jogintézmény jelentősége keletkezése idejében lényegesen más, mint fennállása bármely idejében. Ennek okát kutatva, ezt abban találjuk, hogy a törvényhozás a történelem minden idejében alkalomszerű volt. A törvények nem ritkán mint törvénykönyvek részei jelennek megs igy a törvényhozás mint egy rendszeres működés tűnik fel már a királyság keletkezése idejében, azonban ez csak látszat. Ez az észrevétel áll az aranybullára nézve is, mely keletkezése idejében jelentőség nélküli, hamar elfelejtett törvényalkotás volt, mely Venzel Gusztáv1) szerint ((tulajdonképpen csak Lajos király óta bir kétségkívüli értékkel.)) Ami nézete szerint abból is kitűnik, hogy nem is küldték Rómába s abból, hogy kilenc év után 1231-ben már változtattak rajta. Ez utóbb' állításának ténybeli valódisága bizonyíthatatlan, mivel az aranybulla eredeti szövege nincs meg, s igy nem bizonyos az, hogy melyik az első szöveg. Elfogadott, de nem bizonyított nézet, hogy az általánosan ismert szöveg az aranybulla első szövege Miután e nézet elfogadása mellett több érv szól, mint ellene, a magunk részéről is elfogadjuk e nézetet. Az a körülmény, hogy az ily nevezetessé lett törvényből eredeti, sőt egykorú másolat se maradt, az aranybulla jelentőségéről való vélemények ellen szól. Sőt nem csodálkozhatunk azon sem, hogy az aranybulla létét többen tagadták, s azt tartották, hogy az aranybulla mese. A magunk részéről kétségtelennek tartjuk, hogy az aranybulla tényleg létrejött törvény, de annak a múltban való jelentőségét máskép ítéljük meg, mint a legtöbb jogtörténész. Az aranybulla létrejöttének körülményei s tartalma a történelmi materializmus szemüvegén át vizsgálódónak adnak igazat a történelem törvényszerűségének okai tekintetében. Az aranybulla egyike a legkézzelfoghatóbb bizonyítékoknak arra nézve, hogy a termelési viszonyok a mindenkori társadalom szervezetének legfőbb alapjai, s hogy az erőviszonyoktól függ a jog. Az aranybulla occasio legis-e, mint tudjuk, az a körülmény, hogy a Palesztinából hazatért király a koronajavakat illetéktelen kezekben találja s ezeket kezdi visszafoglalni, s a l) Adalék az aranybulla magyarázatához (1871) 9. \. Lapunk mai száma foglalókat megbüntetni, ez ellen feltámadnak az oligarchák s összeütköznek a királylyal, aki a kisebb nemességgel szövetkezik. A küzdelem vége az aranybulla, mint békeszerződés, mely azonban hatásában nem volt eredményes, mert megszűnt gazdasági viszonyokra akarta felépíteni az államhatalmat, t. i. a terménygazdaságra, holott ez ebben az időben már nem létezett oly mértékben, mint a pénzgazdaság. Az állam hatalma nem egyesült és nem is egyesülhetett már oly mértékben a király kezében, hogy az összes várföldek tulajdona a királyt illesse és hogy ennek fejében a király az ország minden kiadását fedezze. Nem pazarlás, hanem a viszonyok kényszerítő ereje vezette tehát Endrét, mikor a várföldeket eladományozta, katonát és adót csak ily módon biztosithatott. A vele szövetkezett nemesség, sőt ő maga sem volt azonban képes a viszonyok változását észrevenni vagy az ehhez való alkalmazkodás sürgősségét megértetni s innen a törekvés a várföldek visszavételére. De viszont az a körülmény, hogy a várföldeket nem lehetett visszavenni, hogy hiába való volt Bélának is erre irányuló törekvése, mutatja, hogy ennek okát nem lehet Endre gyengeségében keresni. A király és a nagybirtokosok közti erőviszony szintén átalakult, azonban nem a király volt gyengébb, mint a nagybirtokosok, hanem a gazdasági viszonyok voltak erősebbek, mint a király. IV. Béla a tatárjárás után is föléje tudott kerekedni a belső és külső ellenségnek, de nem tudta visszaállítani megelőzőleg a keresztes háború előtti állapotot. Ez a körülmény kell, hogy gondolkodásra késztessen. Ennek az okát nem lehet Endre ujabb adományaiban keresni. Ennek oka abban van, hogy a pénzgazdaság előtérbe lépésével lehetetlenné vált a királynak az ország összes javaira való tulajdonjoga. Megkötötte, megbénította a királyi hatalmat, s igy át kellett térni a királyi hatalom közjogi hatalommá való átalakítására, mely az alattvalók pénzszolgáltatási és katonaállitási kötelezettségében nyert befejezést. Ezt a nehézséget azonban nem tudták leküzdeni, sőt az aranybulla egyenesen akadálya volt az ilyen irányú fejlődésnek. A XIII. században a király gazdaságának az ország gazdaságával való azonosságát lehetővétevő előfeltételek a pénz és forgalom szerepének előtérbe nyomulásával megszűnnek. A király eddig az ország vagyonának kezelője, a várispánok az ő ispánjai. A két század folyamán ők lesznek a várföldek tulajdonosai s csak katonát és adót szolgáltatnak a királynak. Amikor a királyi hatalom meggyengül, ezt a kötelezettséget is le akarják rázni. A király ezért a földeket veszi el tőlük, mert a szolgáltatásokat magánjogi alapon s nem királyi hatalmánál fogva követeli. Ez irányú IV. Béla törekvése is, s ez a küzdelem foglalja el az országot az Anjouk trónraléptéig. Ez a hiába való törekvés az oka annak, hogy az aranybullát 1231-ben megújította Endre. Az 1222. évi és 1231. évi aranybulla közt, jóllehet az utóbbi csak az első újítása, sokkal lényegesebb különbségek vannak, semhogy ezeken egyszerűen át lehetne siklani. A két féle szöveg nagyban elősegíti, azoknak a viszonyoknak megismerését, melyek közt az aranybulla keletkezett. Nézzük elsősorban a tisztán gazdasági vonatkozású rendelkezéseket. I. Az aranybullának a törvénytárban levő és az 1231-iki 12 oldalra terjed.