A Jog, 1908 (27. évfolyam, 1-39. szám)

1908 / 8. szám - Észrevételek a végrehajtási törvény módosítása alkalmából

70 A JOG tositáskor felmerült közbenjárási dija az alapköltségekhez számítandó (V. T. 128. §.) és a költséget végrehajtató képviselője előlegezni tartozik. Mellesleg emlitem meg a V. T. 122. §-a alapján beadott nyilatkozat felbélyegzésének kötelezettségét. A törvény felhivott szakasza szerint csak végrehajtató kérelmére kiadott rendelvényekre érkezett nyilatkozatokat tartozik ő bélyegezni. Holott a gyakorlat azt mutatja, hogy mindég ők kérik a rendelvény elküldését s mégis a nyilatkozó bélyegez, mert az esetre, ha nem kéri a rendelvény elküldését, a foglalási jegyzőkönyvben a visszatartásnak nyoma van. Ámde nem ez a legnagyobb baj, — hanem az, hogy a nyilatkozó nem tudja a következményét annak, ha nem ad, vagy nem helyesen ad nyilatkozatot. Ezt ugyan az 1881. évi LX. t.-c. 122. §-ához fűzött indokolás megmondja, hogy t. i. ha a végrehajtató a V. T. 124. §-a alapján ügygondnok utján való behajtást kér, akkor a perinditásra is jogosult ügygondnoknak, pervesztés esetére (amennyiben adós, az alperes mitsem tarthat vissza) költség állapitattik meg a nyilatkozatot elmulasztó nyilatkozó ellenében, mivel a perinditásra ő szolgáltatott okot. Tehát a V. T. 122. §-ába pótlólag be kellene iktatni, hogy adós a nyilatkozattétel elmulasztása esetére a mulasztása folytán /relmerülendő költségekért felelős. A végrehajtási törvény expressis verbis nem tartalmaz olyan intézkedést, mely a biróságnak jogot adna arra, hogy a végrehajtó szabálytalan, sőt törvénybe ütköző eljárását hivatalból megsemmisitse. A gyakorlatomban felmerült egy esetre hivatkozom példaképpen. Ugyanis X. végrehajtó a kiküldő végzés kézhezvétele előtt tizennégy nappal foganatositja a végrehajtást, ingókat lefoglal és a jegyzőkönyv felvételének napját nyitva hagyja. Tizennégy nappal a foglalás után érkezik a megkeresés s a megkeresés kézhezvétele utáni napot jelzi végrehajtó (tehát tizennégy nappal későbbinek, mint volt a foglalás) a foglalás napjának. Az ekként jelzett napon végrehajtó nem is jelent meg végrehajtást szenvedettnél, sőt a jelzett napon a becsüs szabadnapos volt, tehát a jegyzőkönyvet alá sem írhatta. A foglalási jegyzőkönyv közokirat lévén, az ekként elkövetett cselekmény a B. T. K. 393. §-ába ütközik. Előállt az az eset, hogy végrehajtást szenvedett a bíróság tudomására hozta ezt a szabálytalanságot. Tekintve, hogy a bíróság az eljárást hivatalból megsemmisítendőnek jelezte, végrehajtást szenvedett ebben bizva, a V. T. 34. §-a alapján használható jogorvoslattal nem élt. A bíróság megsemmisítette az eljárást s a jogi következményeket is kimondotta. A végrehajtó felfolyamodással élt, amire a budapesti kir. ítélőtábla 11,407/907. és 11,408/907. sz. határozataiban az elsőbiróság végzését meg semmisítette, végrehajtó felfolyamodását visszautasította s a jelzett napon nem eszközölt foglalást fennállónak mondotta ki, mert a hivatalból való megsemmisítésnek csak akkor van helye, ha a közérdeket sérti végrehajtó eljárása; mert végrehajtást szenvedett előterjesztés beadása nélkül nem sérelmezi az eljárást mert a foglalás a jogerős megsemmisítésnek bekövetkezéséigfennállónak tekintendő. Minthogy azonban a bíróság elsőfokon a foglalást megsemmisítette, a foglalás a jogerősségig megsemmisitettnek tekintendő, - minthogy végrehajtást szenvedett csak azért nem élt előterjesztéssel, mert a bíróság hivatalból megsemmisítendőnek jelezte a foglalást, — a hivatalból való megsemmisítésnek okvetlenül léteznie kell, mert a bíróság minden téren jogosult akár az általa, akár a közegei által elkövetett törvénysértést jogorvoslat nélkül is, reparálni, sőt a budapesti tábla számtalan határozatában hangsúlyozta azt is, hogy csak egy esetet említsek : a bíróság hivatalból megváltoztatta végrehajtó foglalását, amennyiben végrehajtást szenvedett fizetését nem a V. T. 61. és 62. §§-ai, hanem ugyané törvény 54. §-a alapján tiltotta le s ezt a tábla 4,889/1907. P. sz. határozatával jogerősen jóváhagyta. így a végrehajtó eljárása jogorvoslat nélkül nem semmisíthető meg, holott esetleg fegyelmi eljárásra kerülhet a sor s ott állásától el is mozdítják. Különben is a királyi Ítélőtábla azzal, hogy kimondotta, hogy a megsemmisítés jogerőssé válta előtt fennállónak tekintendő, önmagának mondott ellent, mert, ha a fél nem ad be előterjesztést, mily módja van — szerinte - - a biróságnak az előterjesztés be nem adása esetén az eljárást megsemmisíteni s lehet-e szó egyáltalában megsemmisítésről ? Tehát a V. T. 91. §-a akként módosítandó, hogy: a bíróság az eljárást jóváhagyja, ha az eljárás körül hivatalból észlelhető törvénysértést nem állapit meg. Egyelőre csak ezt a néhány kérdést bolygatom. Belföld A Magyar Jogászegylet f. hó 15-én az ügyvédi kamara helyiségében Beck Hugó dr. úriai biró elnöklete alatt teljes ülést tartott. A teljes ülés tárgya Wittmann Ernő dr. budapesti ügyvédnek a külföldi korlátolt felelősségű társaságok magyarországi jogállásáról szóló előadása volt. Előadó kifejtette, hogy az uj német kereskedelmi szerződés értelmében, a Németországon alakult Gm. b. H. üzleti működésüket Magyarországra kiterjeszthetik, a magyar törvény határozatainak szem előtt tartása mellett. Ezen szerződés folytán mindazon államoknak, melyek alattvalóinak a legkedvezményesebb eljárást biztosítottuk, igy pl. Anglia, meg kell engednünk, hogy a területükön alakult korlátolt felelősségű társaságok üzleteiket Magyarországra kiterjeszthessék, természetesen a magyar törvények szem előtt tartása mellett. Kérdés már most, hogy egy külföldi korlátolt felelősségű társaságra a magyar törvényeknek minő határozatai alkalmazandók? Kereskedelmi törvényünk a külföldi társaságok tekintetében 210. és következő §-aiban intézkedik. Ezen §-ok szóhangzásuk szerint csak a külföldi részvénytársaságokról és szövetkezetekről intézkednek és meghatározzák, hogy ezek a társaságok, amennyiben Magyarország területén fióktelepet akarnak felállítani, igazolni kötelesek azt, hogy az ország területén képviselőségük van, hogy alaptőkéjüket részben az ország területén helyezték el. Előadó példákkal igazolta, hogy igen gyakran a nemzetközi magánjogban használt belföldi magánjogi fogalmaknak más értelmük van, mint minő értelmet tulajdonit nekik a belföldi vagy a külföldi magánjog. Ezen állítás legklasszikusabb bizonyítékául a K. T. 210. §-ában használt részvénytársaság és szövetkezet fogalmát tekintette. Részvénytársaság alatt nem lehet a K. T. 210. §-a értelmezésénél a K. T. 147. § ban meghatározott társasági formát tekinteni, mert a törvényhozó, midőn idegen testre alkalmazandó ruhát szabott, nem tekintette mérvadónak saját méreteit. De nem határozható meg a részvénytársaság fogalma külföldi jog alapján sem, mert mint előadó kifejtette, nem minden külföldi jog ismeri ezt a társasági formát. Szükségszerüleg tehát a részvénytársaság fogalma, önállóan a K. T. 210. és köv. §-ainak céljából alapítandó meg. Ezen ^okcélja lévén az olyan külföldi társaságokat, amelyek tagjaik magángazdaságától független életet élnek, a nyilvánosság ellenőrzése alá helyezni, kiterjednek tehát a külföldi korlátolt felelősségű társaságokra is: A külföldi korlátolt felelősségű társaságok jogállása tehát a külföldi részvénytársaságok jogállásával egyező. Kivételt képeznek az osztrák korlátolt felelősségű társaságok, melyek az 1H07. évi kiegyezési törvény értelmében a nyilvánosság ellenőr zése alatt nem állnak és külföldi közkereseti, illetve betéti társaságokkal egyező jogállással birnak; az osztrák társaságok bebocsájtásának következménye lesz, hogy a felek, akik hazánkban korlátolt felelősségű társaság formájában üzletet akarnak folytatni, miután a magyar törvény ezt a társasági alakulatot nem ismeri — Ausztriában fognak G. m. b. H.-t alakítani és az osztrák főtelep fióktelepét fogják Magyarországon bejegyeztetni. Ha tehát a magyar törvényhozás még sokáig fog késni a korlátolt felelősségű társaságok meghonositásával, ugy az intézmény, melyet az ajtón át bebocsátani vonakodik, az ablakon át fog belopódzni.