A Jog, 1908 (27. évfolyam, 1-39. szám)

1908 / 6. szám - A bttk. 266. §-a

Huszonhetedik évfolyam. Szerkesztőség: V., Rudolf-rakpart 3. sz. 6. szám. Kiadóhivatal: V., Rudolf-rakpart 3. az. Kéziratok vissza nem adatnak. A JOG (ezelőtt MAGYAR ÜGYVÉDI KÖZLÖNY) HETILAP iZ IGAZSÍGÜGY ÉRDEKEINEK KÉPVISELETÉRE. 1 MAGYAR ÜGYVÉDI, BÍRÓI, ÜGYÉSZI ÉS KÖZJEGYZŐI KAR Számos kiváló szakférfiú közreműködése mellett szerkesztik és kiadják RÉVAI LAJOS dr. - STILLER MÓR dr. Budapest, 1908. február 9. Előfizetési árak: ügyvédek. Megrendelések, felszólalások a kiadóhivatalhoz intézendők. Megjelen minden vasárnap. Helyben, vagy vidékre bérmentve küldve: Negyed évre 4 korona Fél . .„ 8 « Egész • _ 16 « Az előfizetési pénzek legcélszerűbben bérmentesen postautalvány nyal küldendők. TARTALOM : A bttk. 266. §-a Irta Moskovitz Iván dr., országgyűlési képviselő. — A termények vagy egyéb alkotórészek tulajdonának megszerzése az elidegenítésre nem jogosulttól. Irta K r u k Zoltán dr.. Budapest. — A kir. közjegyzők dijainak behajtásánál felmerülő visszásságok. Irta Steiner Ármin dr., Budapest. — Belföld (A birói és ügyészi szervezet módosítása a képvisőházban.) — Vegyes. MELLÉKLET : Jogesetek tára. — Felsőbirósági határozatok és döntvények. Kivonat a Budapesti Közlönyből. A bttk. 266. §-a. Irta MOSKOVITZ IVÁN dr., országgyűlési képviselő. A közeli múltban egy mentelmi ügynek kapcsán fölmerült az a kérdés, vájjon az ügyfél felelős-e büntetőjogilag olyan rágalmazásért vagy becsületsértésért, amelyet az ő ügyvédje polgári perben, periratban (vagy tárgyaláson) elkövetett. Igaz, hogy a periraton nem az ügyvéd, de a fél neve szerepel aláírásképpen, de elvégre is, a periratért való felelősséget eljárást törvényeink és ügyvédi rendtartásunk szelleme értelmében az ügyvédi ellenjegyzésre és nem a perirat végére odairott (és voltaképpen nem is aláirott) névre kell helyeznünk. A perirat érdemi tartalma, a benne foglalt tárgyi adatok kétségtelenül az ügyfél információjából eredhetnek, és azoknak valótlanul sértő, rágalmazó mivoltáért az ügyfelet erkölcsi felelősség, sőt, ha a hamis vádnak esete fönnforog, vagy a periratban elkövetett rágalmazás nem a per alapját tevő ügyre és nem perbeli ügyfélre vonatkozik, büntető törvényünk értelmében tettesi, vagy fölbujtói felelősség is terhelheti. Másként áll azonban a kérdés, ha csak rágalmazás vagy becsületsértés követtetett el valamely periratban vagy perbeszédben, és az elkövetett rágalmazás vagy becsületsértés a pernek vagy más hatósági eljárásnak tárgyát tevő ügyre, perbeli ügyfélre vonatkozott. Ilyen esetben az ügyvédet megbizó ügyfél közvetetlenül felelősségre nem vonható, mert a Bttk. 266. §-a kifejezetten kimondja, hogy: <írágalmazás vagy becsületsértés miatt bűnvádi eljárásnak nincs helye, ha a tény, vagy a gyalázó kifejezés, a hatóság előtt folyamatban levő ügyben, ezen ügyre és az ügyfelekre vonatkozólag, tárgyalás alkalmával szóval, vagy az ügyiratokban állíttatik, illetőleg használtatik, vagy ha a becsületsértő következtetések az ügyben fólmei ülő tényekből vagy körülményekből származtat nakt>. A törvény tehát ilyen esetben a bűnvádi eljárás megindítását teljesen kizárja, nem tesz e téren különbséget a meghatalmazott ügyvéd és a meghatalmazó ügyfél között. Minthogy pediglen az ügyvéd mint tettes nem üldözhető, mert esetleges rágalmazó vagy becsületsértő tevékenysége a Bttk. 266. §-ának idézett szavai szerint büntetendő tényálladékot nem képez, és minthogy ugyané szakasz szerint, az esetleg önképviseleti jogcímen eljárt magánegyén sem büntethető, ennélfogva kizártnak látjuk azt is, hogy a meghatalmazó ügyfél, mint fölbujtó vagy közvetett tettes vonassék bűnvádi eljárás alá olyan tettért, amelyért a Bttk. 266. §-a alapján büntetésnek, bűnvádi eljárásnak egyáltalában helye nincs. Azzal szemben tehát, aki akár mint fél, akár mint ügyvéd valamely pernek, vagy hatóság előtt folyamatban lévő ügynek Írásbeli vagy szóbeli tárgyalásán, a perrel vagy az ügygyel kapcsolatos, vagy az annak során fölmerült tényekből Lapunk mai száma következtethető becsületsértést vagy rágalmazást követ el valamelyik ügyféllel szemben, büntetőjogi retorziónak nincs helye, fennálló törvényünk értelmében. Nézetünk szerint ezen változtatni kellene, legalább is a tényállítások elmaradására kellene szorítani ezt a mentességet és ki kellene venni alóla a agyai aco ki fejez és »-eket, mert elvégre is gyalázó kifejezéseknek, durva* ságoknak büntetlen használata, azaz elkövetése, nem szolgálhat a perek (ügyek) érdemének helyesebb, szabadabb megvilágítására. A gyalázó kifejezések használatát egyáltalában minden privilégiumoktól meg kellene fosztani, még a valódiság bizonyítását is ugy kell szerintünk a gyakorlatnak értelmeznie, hogy az állított konkrét tényt, bármily súlyos is az, szabadjon a Bttk. 263., 264. §-ainak korlátai között bizonyítás tárgyává tenni, de még a valódiságnak sikeres bizonyítása se mentesítse a büntetés alól azt, aki a való tény megjelölését erősebb mértékben és fölöslegesen meghaladó, durva kifejezéseket használt. Azonban, ha ennyire nem is akarnánk menni, esetleg azért, mert a mindennapi életben a durvább kifejezéseknek a tények által indokolt használata, mint impresszionáló, elijesztő hatású föllépés, bizonyos mértékben a jogos védelem eszközének is tekinthető, kétségtelen, hogy a durva kifejezés privilégiumát, a valódiság bizonyítására való tekintet nélkül meg kell szüntetni éppen a hatóságok előtti eljárásban, ahol sem impresszionálásnak, sem elijesztésnek nincs helye, ahol csupán a tények és jogi álláspontok szabad kifejtése felel meg a közérdeknek. De lege ferenda tehát a Bttk. 266. §-ának módosítását kívánatosnak, szükségesnek tartjuk, - de lege lata szólva azonban ugy véljük, hogy bűnvádi uton az ott meghatározott helyen, az ott megjelölt tárgyi és személyi körben elkövetett sértésekért vagy rágalmazásért, retorsió, — mai jogunk alapján, — nem képzelhető. A Bttk. 266. §. második bekezdése megengedi ugyan az ügyvéd, illetőleg közjegyző elleni fegyelmi eljárást és a rágalmazó és becsületsértő kifejezések ellen amás törvényekben-^ foglalt intézkedések alkalmazását, tehát a tárgyalást vezető hatósági személy által való rendreutasitást és rendbirságolást. Minthogy azonban 1. a hivatkozott szakasz első bekezdése kizárja a bűnvádi eljárás megindítását, 2. minthogy a fegyelmi eljárás a törvény rendelkezésénél és a fegyelmi eljárás természeténél fogva nem terjedhet ki másra, mint az ügyvédre, a közjegyzőre (és legfölebb azok segédszemélyeire). 3. minthogy a rendbirságolás csak a hivatalos eljárások külső decorumának megóvására szolgálván, sem a nem durva alakban jelentkező rágalmazást, sem a személyesen nem nyilatkozó ügyfelet nem érheti, sem pediglen egyáltalán valamely perbeli állitásnak igaz, vagy rágalmazó voltát a bírságoló közeg nem is állapithatja meg: mindezeknél fogva meg kell állapitanunk, hogy a személyeseti föl nem lépő, sem ügyvédi, sem közjegyzői kamarák fegyelmi hatósága alá nem tartozó ügyfél ellen nemcsak a bűnvádi, de még a 266. §. második bekezdésében megjelölt vagy megengedett más természetű megtorlások sem foganatosíthatók. Vannak, akik azt mondják, hogy az ügyvéd a megbizó nevében beszél. Hiszen ez bizonyos vonatkozásban igaz is és ha a Bttk. 266. §-ának első bekezdése nem zárná ki a bün12 oldalra terjed.