A Jog, 1908 (27. évfolyam, 1-39. szám)

1908 / 39. szám - A Nemzetközi Jogi Egyesület kongresszusa - A halálbüntetés eltörlése Franciaországban

A JOG 271 Irodalom. Megjelent : 1908—1909 Pénzügyi Compass. Nyilvános számadásra kötelezett vállalatok és a nagyipar évkönyve. Tizennyolcadik évolyam. Szerkeszti Kormos Alfréd. I. rész: Budapest. II. rész : Vidék. Budapest, 1908. Apolló r. társaság. Ára kötve 16 korona. VegyesekFeioivasás. Az «Ügyvédjelöltek szövetsége> rendezésemellett f. hó 29-én este fél hét órakor dr. Engel Zsigmond budapesti ügyvéd «Gyermekvédelem és magánjog' cimmel felolvasást tart a <Budapesti Ügyvédi Kör» dísztermében (Budapest, V., Szemere-utca 10.), a melyen vendégeket szívesen lát az egyesület. Kérelem. Dr. Engel Zsigmond (VI., Liszt Ferenc-tér 9.) ügyvéd kéri «A gyermekvédelem bölcseletéire vonatkozó gyüjlőivek és előfizetések szíves beküldését. Végkielégítésben részesült, de később újra alkalmazott tisztviselőnek előbbi szolgálata a magasabb összegű személyi pótlékra igényt ado szolgálati idő számításánál figyelembe nem vehető. A m. kir. közigazgatási biróság 1908. évi 170. számú határozata. A közigazgatási biróság Sz. Lajos kir. törvényszéki aljegyzőnek személyi pótléka ügyében az 1907. évi 7,708. szám alatt kelt igazságügyminiszteri határozat ellen benyújtott panaszát 1908. évi március hó 10. napján tartott nyilvános üléséeen az 1896. évi XXVI. t.-c. 83. §-a alapján vizsgálat alá vévén, következőleg itélt : A m. kir. közigazgatási biróság a panasznak helyt nem ad. Indokok : A panaszló mint a b—i kir. Ítélőtábla területére kinevezett segélydijas joggyakornok 1898. évi november hó 27. napján tette le a hivatalos esküt, majd 1899. évi október hó 3 napján a gy—i kir. járásbírósághoz aljegyzővé neveztetett ki, szolgálatképtelensége folytán pedig az 1904 évi december hó 16. napján 13,942. sz. alatt kelt igazságügyminiszteri rendelettel 6 évi 1 hónapi és 4 napi beszámítható szolgálati ideje után végkielégítésben részesittetett. Utóbb az 1907. évi május hó 24. napján 6,557. szám alatt kelt igazságügyminiszteri rendelettel a k—i kir. törvényszékhez újból aljegyzővé kineveztetvén és e minőségében a hivatali esküt 1907. évi június hó 12. napján letévén. L200 K évi fizetése és 200 K személyi pótléka ugyanazon év és hó 16. napjától folyósittatott. Nevezett aljegyző ezzel szemben azt vitatja, hogy miután már előbbi alkalmaztatása idejében 16U9 K fizetés jellegű illetményt élvezett, továbbá miután lényegileg nem uj kinevezésről, de újból való alkalmaztatásról lehet csak szó, az 1906. évi 460. M. E. számú minisztériumi rendelet 29. ij-ának alkalmazásával évi 1600 K fizetés jellegű illetményre annyival inkább igényt tarthat, mert a pénzügyi szolgálati szabályok 326. §-a szerint a végkielégitett, de később újra alkalmazott tisztviselőnek előbbi szolgálata szabályszerű elbánás alkalmával beszámítandó és mert ezen biróság közigazgatási osztályának 12. számú döntvénye indokolásában kimondotta, hogy a végkielégítés az ellátás természetével és jellegével bír és annak ugyanaz a rendeltetése, mint az ideiglenes nyugdíjnak. Ennek az érvelésnek azonban nincs kellő alapja. A mezei munka abbahagyásának kikényszerítése céljából történt csoportosulás és erőszakoskodás minősítése. A B. T. K. 176. §-a szerint, ha valamely csoport, nyilt helyen, akár személyeken, akár dolgokon követ el erőszakot : a magánosok elleni erőszak büntette létesül. Az 1898.- II. t.-c. 66. ij-ának végbekezdése szerint kihágás miatt büntetendők azok, a kik azokon a helyeken, a hol a munkások dolgoznak, a munkaadó vagy megbízottja lakása s illetőleg tartózkodási helye előtt összecsoportosulnak a végett, hogy a munka megkezdését vagy folytatását megakadályozzák, vagy pedig a munkásokat a munka elhagyására birják. Ezen két törvényes intézkedés gyakorlati alkalmazását feltünteti egy ujabb eset melyben a Kűria kimondta, hogy ha valamely csoport a szabad mezőn dolgozó mezei munkásoknál azon célból jelen meg, hogy a munkásokat a munka abbanhagyására birja, ez az 1898: II. t.-c. 66. §-ának végbekezdése alá esik, habár a csoportban megvolt a tudat, hogy esetleg erőszakoskodás is keletkezhetik. Ha azonban valamely csoport az ilyen munkásokat erőszakkal megtámadja, illetve erőszakkal akadályozza meg a munka megkezdésében, ez a cselekmény a B. T K. 170. ij-a alá esik. (1908. jan. 30. 683. sz.) Ha a végkielégitett tisztviselő később ismét szolgalatba lép, a végkielégítés előtt eltöltött szolgálati idő nyugdíj, vagy végkielégítés esetén a szolgálati évekbe beszámitandó. A m. kir. közigazgatási biróság 1908. évi 5. sz. alatt kelt határozata. A közigazgatási biróság Gy. József nyug. törvényszéki biró részéről felemelt nyugdijának folyósítása tárgyában az 1907. évi 11,917. szám alatt kelt igazságügyminiszteri határozat ellen benyújtott panaszát az 1896. évi XXVI. t.-cikk H3. ij-a alapján vizsgálat alá vévén, következőleg itélt: A m. kir. közigazgatási biróság a panasznak helyt adva, megállapítja, hogy panaszlót évi 3268 K nyugdij 1893. évi szeptember hó 1-től, vagyis nyugdíjaztatása idejétől megilleti, mihez képest ezen és az 1907. évi október hó 10-ig élvezett évi 2,584 K nyugdij közt levő évi 684 K nyugdijkülönbözetnek nevezett panaszló részére visszamenőleg 1893. évi szeptember hó l-ig való kifizetésére az államkincstár nevében a m. kir. igazságügyminisztert kötelezi. Indokok : Gy. József 1858. évi november hó 27-től 1867. évi július hó 12-ig, mint helytartósági fogalmazógyakornok, majd mint járási tollnok, főkormányszéki tiszteletbeli fogalmazó s különféle megyei tiszti állásokban összesen 8 évet, 7 hónapot és 16 napot szolgált. Ezen szolgálatai után az 1867. évi július hó 13-án kelt legfelsőbb elhatározás alapján 420 frt végkielégítésben részesült. K. vármegye főispánja nevezettet 1867. évi július 12-én tiszteletbeli megyei főjegyzővé nevezte ki, majd 1868. évi augusztus hó 14-én az igazságügyminiszter kinevezése által a m—i királyi ideiglenes úrbéri törvényszékhez pótülnökké alkalmaztatván, ezen minőségben 1868. évi október 31-én a hivatali esküt letette. Utóbb 1871. évben dec. 18-án a m-i kir. törvényszékhez bírónak neveztett ki és ily minőségben szolgált 1893. évi augusztus végével történt felmentéséig, midőn saját kérelmére 1868. évi október 31-től számított, tehát 24 évet meghaladó szolgálati ideje után évi 1,292 forint vagyis 2,584 K nyugdíjjal véglegesen nyugalomba helyeztetett. Gy. József már 1893. évi július hó 8-án beadott folyamodványában kérte, hogy nyugdija 1858. évi november hó 27-től számítandó szolgálati idejének figyelembevételével állapittassék meg. azonban anélkül, hogy ezen kérelme akkor behatóbb tárgyalás alá vétetett volna, nyugdíjaztatása annak figyelmen tyyül hagyásával történt. Nevezett 1907. évi március hó 10-én az igazságügyminiszterhez benyújtott folyamodványában azt vitatva, hogy őt a ügyeimen kivül hagyott szolgálati időre eső nyugdij és törvényesen megilleti és ettől csak tévedésből üttetett el, nyugdijának helyesbítését, illetőleg felemelését 1893. évi szeptember hó l-ig visszamenőleg és az igy esedékes nyugdijának egy összegben való kifizetését kérte. Az igazságügyminisztériumi tárgyalásokból kitűnik, hogy ezen minisztérium illetékes közegei panaszlónak azon igényét, hogy nyugdija a végkielégítés előtt eltöltött 8 évi, 7 hónapi és 16 napi szolgálati idejének számbavételével felmentessék és igy 24 évi 8 hónapi és 17 napi szolgálata, valamint legutóbb élvezett évi 1900 frt, azaz 3800 K. fizetése után ennek 68° y-ával évi 1292 frt. vagyis 2584 K.-ban megállapított nyugdija 33 év 5 hó és 17 napi szolgálati idő alapján évi 3,268 K-ra helyesbittessék, törvényesnek és jogosnak találták. Leginkább azon kérdésre való tekintettel azonban, hogy a felemelt nyugdij, mely időponttól utalványozandó, mire nézve az igazságügyminiszteri számvevőség azon véleményét nyilvánította, hogy miután panaszló kérdéses szolgálali idejének beszámítását már nyugdíjaztatás iránt beadott folyamodványában kérte, az 1885. évi XI. t.-c. 17. if ának az elévülésre vonatkozó rendelkezése ez esetben nem alkalmazható, az igazságügyminiszteri határozás előtt a magy. kir. pénzügyminisztert véleményének nyilvánítása végett megkereste. A pénzügyminiszter 1907. évi 52,536. sz. alatt kelt válasziratában arra az álláspontra helyezkedett, hogy nézete szerint nem lehet helye annak, hogy panaszlónak szolgálati ideje 33 év, 5 hó és 17 napban állapittassék meg, és ehhez képest nyugdija 1893 é\i szept. l-ig visszamenőleg évi 3,268 K.-ra emeltessék, mert nevezettnek 1867. évi július 12-tő' 1K»Í8. évi október 31-ig terjedő tiszteletbeli törvényhatósági szolgálata az 1885. évi, XI. t.-c. 8. £-a értelmében ném képez beszámításra alkalmas szolgálatot, minélfogva Gy. József összszolgálatában 1 évi 3 havi és 19 napi megszakítás mutatkozik, és igy a megszakítás kezdetét vagyis 1867. évi jul. 12-ét megelőző beszá-