A Jog, 1908 (27. évfolyam, 1-39. szám)

1908 / 38. szám - Oberschall Adolf - Enyhitö és súlyosító körülmények alkalmazása a büntető gyakorlatban

A JOG 267 eszközök segítségére, azok támogató ereje gyanánt is szerepel. Az enyhitő és súlyosító körülmények gondos kiválasztása és nyomatékok szerinti mérlegelése a legnehezebb feladatok egyikét képezi, itt a bírónak nemcsak a büncsomó szálait kell ismerni, de lélekbúvárnak, higgadt észlelőnek kell lennie és szenvedelemtől menten higgadtan gondolkoznia, de ezt a nagyobb munkát, lélektani ismeretet és egyéb tudást csak a kötelességtudó birónak nemesebb érzése, s nem a statisztika honorálja. Hivalkodunk, hogy a jogállam intézményei megvalósítására törekszünk, pedig sokszor csak modern jogszolgáltatást végzünk a statisztika számára. Nagyobb önfeláldozó erőre, s a felügyeleti hatóságok részéről a jól és becsülettel végzett munkának intenzivebb támogatására van szükség, ha azt akarjuk, hogy a jogállam épületkövei tartósak legyenek. Megkockáztattam ezt a kis kitérést azért, hogy azok, akik a polgárok legbecsesebb kincse, szabadsága felett ítélkeznek s kik az ítélkezéseket ellenőrzik, kissé mélyebben is gondolkozzanak. Irodalom. Ipari titok. Irta Dóczi Sámuel dr., budapesti ügyvéd. Monográfiában szegény irodalmunk egy értékes és érdekes kötettel gyarapodott ennek a munkának révén. Szerzője az ezúttal feldolgozott anyagot iparegyesületi hivatalos állásánál fogva jól ismeri, alkalma volt közelről és behatóan megfigyelni az egész kérdésnek a praktikus élethez fűződő vonatkozásait, amivel már előre is képes volt biztosítani ennek az erősen elméleti témának nem jogászok részére is való élvezetes tárgyalását. Munkájának beosztása és tárgyalási rendszere tényleg tanúságot tesz erre való törekvéséről, mert egy elöljáróban megirt kis bevezetés után megállapítja lépésről-lépésre az ipari titok állását az egész magyar jogrendszerben, kifejti annak közgazdasági fontosságát, védelmének szükségét, azután áttér a fogalmának dogmatikus és köznap megvilágítására, valamint a körülötte elhelyeződő szociális elemek behatóbb részletezésére. Egy másik részben az ipari titok joganyagának rendszeri elhelyezésével és szerkezetével foglalkozik, keresi a magánjogban és a büntetőjogban gyökerező analógiáit, utóbb sorra veszi a tisztességtelen verseny 1900. és 1907. évi javaslatait és a főbb külföldi jogrendszereket, hogy ebből az összehasonlításból levezethesse azokat a tanulságokat, amelyek feltétlenül figyelembevételt követelnek a kérdés egységes és szerves törvényhozási rendezésének során. Egyik utolsó fejezetében éppen ennek a szervességnek káros hiányát konstatálja az uj ipartörvényben, amelytől jogosan várhatta volna az iparosvilág ennek a pártszempontokból teljesen közömbös ipari napikérdésnek definitív rendezését. A mindenképpen érdekes és hasznos könyvet ajánljuk az érdekeltek figyelmébe Benkönél jelent meg, 15 ivre terjed és ára 6 korona. Vegyesek. A Magyar Jogászegylet hatszáz koronás pályadijat tűzött ki a következő kérdésre : «A részvénytársaság és szövetkezet igazgatóinak és felügyelőbizottsági tagjainak vagyoni felelőssége dogmatikai és kritikai szempontból*. Pályázati feltételek. 1. Kívántatik egy körülbelül 4—6 nyomtatott ív terjedelmű magyar nyelvű értekezés, mely a kitűzött kérdés tárgyát behatóan bár, de mégis csak leglényegesebb részeiben tárgyalja és főleg önálló buvárlaton alapuló uj eredmények, valamint uj eszmék felvetése által válik ki. A szakirodalom kimerítő idézése és közlése nem kívántatik. A pályázatban nem egyleti tagok is résztvehetnek. A pályadíj csakis önálló irodalmi értékkel biró munkának adatik ki; a birálóbizottság a pályadíj odaítélése nélkül is egyes pályamunkákat dicséretben részesíthet. *2. A pályadijat a <Magyar Jogászegylet* igazgató-választmánya által kiküldött biráló bizottság itéli oda s az bontja fel a pályadíjnyertes munkák jeligés leveleit. Az esetleg megdicsért munkák jeligés levelei csak az igazolt szerző kívánságára bonthatók fel. 3. A pályamunkák legkésőbb 1909. szeptember l-ig az egyleti titkárság címére (V., Szemere-utca 10. sz.) postán ajánlva küldendők. Ezen határidőn tul semminemű ily munka el nem fogadtatik. 4. A pályamű idegen kézzel, lehetőleg géppel, tisztán és olvashatóan irva és lapszámozva legyen és boritékán megjelölendő, hogy melyik díjra pályázik. 5. A szerző nevét, polgári állását és lakhelyét tartalmazó lepecsételt levélen ugyanaz a jelige álljon, amely a pályamű címlapján. A lepecsételt levélben foglalt netáni kikötések, feltételek tekintetbe nem vétetnek. Több szerző közös munkával nem pályázhatik ; álnév alatt vagy telenül pályázónak a jutalom ki nem adatik. 6. A pályadijnyeites művet a «Magyar Jogászegylet* akár értekezései között, akár könyvkiadó vállalatában, külön tiszteletdíj fizetés nélkül közzéteheti. 7. A jutalmat nem nyert pályamunkák kéziratai megfelelő igazolás ellenében a titkárságnál egy éven belül átvehetők. Még a mult évben tűzte ki a jogászegylet a hatszáz koronás Fayer László pályadijat a következő kérdésre : «Rendszeresen és kritikailag kifejtendő, miképpen szabályozza anyagi és alaki büntetőjogunk a titok védelmét r» Az erre vonatkozó pályamunkák beadási határideje 1908. szeptember 30-ika. A szülő vagy nagyszülő által a kiskorú gyermek után fizetendő tartásdijak, amelyekről a gyámügyi törvény (1877. évi XX. t.-c. 11. §.) intézkedik, a közigazgatási bíróság hatáskörébe nem tartoznak. A m. kir. közigazgatási biróság 1906. évi 3,515. sz. határozata. A közigazgatási biróság D. Vilma, Irén és Károly elhagyott gyermekek tartási költségei ügyében a m. kir. belügyminiszter 1906. évi 44,874. szám alatt hozott határozta ellen Sz. város polgármestere által beadott panasz következtében a 64,523/906. sz. alatt kelt belügyminiszteri átiratban emelt hatásköri kifogást tárgyalás alá vévén, következőleg végzett: A m. kir. közigazgatási biróság a m. kir. belügyminiszter által emelt hatásköri kifogásnak helyt ad, a jelen ügyben hatáskörét nem állapítja meg és a panaszt érdemi bírálat nélkül visszautasítja. Indokok : A jelen esetben a vitás kérdés az, hogy a gyámhatóság által elhagyottá nyilvánított s az állami gyermekmenhely kötelékébe felvett fentnevezett gyermekek nagyanyja tartozik-e és esetleg mily mérvben a gyermekek tartási költségeihez hozzájárulni Az 1898. évi XXI. t.-c. 13. §-a egyebek között a 3—9. §-ok alapján felmerülő, igy tehát a 3. d) és a 8. §. b) pontjai alapán az elhagyott gyermekek tartási költségei körül felmerülő vitás kérdéseket végső fokon a közigazgatási biróság hatáskörébe utalja. Kivétetnek azonban a szülő vagy nagyszülő által a kiskorú gyermek után fizetendő tartásdijak, amelyekről külön törvény, a gyámügyi törvény (1877. évi XX. t.-c.) 11. §-a rendelkezik s ezen gyámhatóság hatáskörébe tartozó rendelkezéseket az 1898. évi XXI. t.-c. hatályon kivül nem helyezte, miként ezt az elhagyott gyermekek védelméről szóló 1901. évi VIII. és XXI. törvénycikkek végrehajtása tárgyában I V. c) 1903. szám alatt kiadott belügyminiszteri körrendelet rendelkezési is világosan kifejezésre juttatják. Miután ez esetben Sz. város közigazgatási bizottsága gyámügyi felebbviteli küldöttségének határozatát a m. kir. belügyminiszter gyámhatósági hatásköréből kifolyólag vizsgálta felül, a gyámhatóságok által saját törvényes hatáskörükben hozott határozatokkal szemben pedig panaszjogot sem a törvény, sem más jogszabály nem állapit meg, a panaszt biró hatáskör hiányában érdemi birálat nélkül vissza kellett utasítani. Felmondás nélküli elbocsátás, a főnök bizalmával való visszaélés cimén. Alperes több évre cégvezetőül szerződtette felperest, bank- és gazdasági üzletébe. Alperes ugyanabban a helyiségben, ahol ezt az üzletet folytatta, kivándorlási megbízotti üzlettel is foglalkozott. Felperes abba a gyanúba keveredett, hogy katonaköteles sógorát, az alperestől nyert útlevél felhasználásával külföldre szöktette ; ez az eljárás beszüntettetett ugyan, de a rendőrség felhívására, melynek felügyelete alá tartozott a kivándorlási megbízott üzlet, alperes felperest elbocsátotta.